Ismét egy olyan dolog, amihez nem feltétlenül pénz kell, inkább kitartás (jó, szerencséreis szükség van). És hát a hajléktalanoknak rengeteg idejük lenne (szerencséről sajnos nem beszélhetünk esetükben). Ezt az épületet ugyanis 33.000 sörösrekeszből legózták össze, nem mások, mint a belgák (ki más, ők könnyebb helyzetben vannak a sörfogyasztást tekintve). Felépítésének apropója a Brüsszeli Világvásár 50. évfordulója volt, a helyszín ennek megfelelően az Atomium - mint a vásár eredeti és első jelképe- lábánál található. A képeket elnézve a tervezők remek munkát végeztek (kíváncsi lennék, közülük ki tősgyökeres belga: Shin Bogdan Hagiwara, Thierry Decuypere, vagy netán Jorn Aram Bihain), kár, hogy nem marad meg, mivel az esemény után ismét eredeti céljára fogják felhasználni: a Stella Artois söreit fogják szállítani benne.

Az ötlet imádnivaló, alapvetően egyszerű, már meglévő holmit használ fel valami teljesen új létrehozásához, ez pedig az életben is döntő lehet nem csak az életminőséget, de egyáltalán az életben maradást tekintve is.

Forrás: Dvice

És ezt NE vedd fenyegetésnek, amúgy sem bántásiból mondtam! Mindjárt megérted, de előtte egy kis szórakoztató bla-bla (tudod, előjáték, hogy an(n)ál jobb legyen a végkifejlet, hehe).

Szóval gyerekkoromban mindig irigyeltem a boszorkányok seprűs utazását, hiszen egy tökegyszerű dolog, amely pénzbe alig kerül, elképesztő élvezetes utazást tud biztosítani, jó, mondjuk egy feltört hátsó fertály "árában", ám ez elhanyagolható az élményhez képest. Persze hiába nógattam anyám standard partvisát, semmilyen abrakadabra (automatikus részes eset) nem volt hajlandó elvinni a Holdra, hogy haraphassak a sajtból. Utólag hálás vagyok, mégsem ő volt a hülye, tudta, hogy nem ízlene a hold-por, és megpukkadnék, de nem a dühtől. Ennek ellenére a sztratoszféra határáig elvihetett volna, tudom, sapka-sál, de jó lett volna.

Szóval egyszer egy Nils Ferber nevű csóka gondolt egyet, és ha már partvison nem lehetett lovagolni, akkor majd csavarhúzón lehet gurulni. Persze nem úgy, ahogy az egyiptomiak esetében elképzeljük az irgalmatlan nagy kockakövek szállítását a görgőkön, mert az macera, meg aztán itt vagyunk a 21. században, úgyhogy nosza elő az elektromos csavarhúzókkal, oszt azzal furikázzunk. Kb. így:

Először is kedves Hölgyek, boldog nőnapot kívánok mindannyiótoknak! Engedjétek meg, hogy ezt a magunk kütyüshopos módján tegyük meg a mindenféle krumpliszerű férfi felsőtest, illetve a döglöttvirág-dömpinges képek helyett.

Na jó, annyira nem, végülis virágról lesz szó, de nem akármilyen virágról, hanem egy issszonyú hi-tech növényről, melyet egy 22 éves nagy-britt fiatalember, bizonyos Carl Smith épített meg. A kütyü-virág annak megfelelően "virítja" a reakciókat, hogy mennyi energiát használunk fel: ha sokat fogyasztunk, akkor halálközeli élménye lesz lila színben és lekókad, de ha keveset, akkor kékes-zöldes világítással kinyílik, szélesre tárva a szirmait. Arról nincs infóm, hogy működik konkrétan, mint ahogy arról sem, maga a szerkezet mennyi extra energiát emészt fel.

...akkor íme az egyik elvetemült "őrült tudós", aki már túl van pár őrült kütyü elkészítésén: Kenji Kawakami. A részleteket az ABC News videójából tudhatjátok meg (a videó kb. fél perc reklámmal kezdődik, utána jön az érdemi rész). A fejéből azért nem kell messzemenő következtetéseket levonni.

A steampunkból sosem elég! Ez pl. egy óra, mint az látható is, de nagyon vadul néz ki. Nincs róla túl sok infóm sajnos, véletlenül találtam, aki esetleg tud oroszul, az leírhatja.

Forrás: Mobbit.info

Nemtom, mi ez, de kell! Pont. Aki tudja, mit látunk a képen, írja már meg, szétvet a kíváncsiság!

Forrás: Weird Stuff (és flickr, mert a weirdstuff-on nem találtam meg).

 Igazából arra a vesszőre nincs is szükség a fenti címben, ugyanis Japán bolygó lakói megalkották ezt is: az Úr Jézus játék robotot, kinti nevén a God Jesus Toy Robotot. Sőt, a kütyü egyáltalán nem újkeleti (újkeletű, tudom), a 80-as években adták ki, válaszul az amerikaiak Magic 8 ball-jára, aminek fel lehetett tenni kérdéseket, és válaszolt rá. Ez a robot is ugyanezt csinálja, kérdéseket teszünk fel neki, és megválaszolja legjobb tudása szerint. Nekem rögtön lenne egy kérdésem: az alkotója mennyi ideig maradna életben mondjuk Alabamában (az USA egyik legkonzervatívabb államában)?

Forrás: Neatorama

Azt hiszem, a cím mindent el is mondott, azt leszámítva, hogy mi a lösz az az etch-a-sketch. Illetve páran biztos ismerik, csak nem ezen a néven. Ez tulajdonképpen egy rajztábla, amire a két oldalán levő tekerővel lehet rajzolni, az egyik tekerő jobbra-balra, a másik fel-le irányítja a kis láthatatlan tüskét, aminek a segítségével a táblára ezüst részecskék tapadnak belülről (valakinek sikerült ezzel kört vagy íves vonalakat rajzolni? Jelentkezzen nálunk a bizonyítékkal egyetemben egy buksi-simire!). Ha pedig el akarjuk tüntetni, csak megrázzuk a táblát, és eltűnik a rajz. Na, ugye, hogy szinte mindenki ismeri!

Ennek a steampunk változatát csinálta meg egy emberke, állítólag egy barátjának szánta karácsonyra. Most keresem az alkotót, hátha hosszú, kitartó munkával én is a baráti körébe kerülhetek. Na neeee, nem bírok várni karácsonyig. Most kell! Ha valaki esetleg úgy döntene, hogy csinál nekem egy ilyet, ne fogja vissza magát, hozza be a Kütyüshop topszíkrit hedkvarterbe (itt a cím is hozzá), még ha csak kipróbálásra is.

Forrás: Boing boing

Mondjuk úgy, hogy sugárhajtású iskolabusszal szállítsák őket suliba, amely út közben mindent felperzsel, ami a háta mögött van.

Ehhez a készítők, az Indy Boys Inc., egy F4 Phantomból szedték ki a sugárhajtóművet, így 42.000 lóerőt sikerült kihozni belőle, a végsebessége 370 mph (kb. 592 km/h), illetve 150 gallon benzint nyel be 1/4 mérföldön (persze, amcsik, hírből sem ismerik az SI rendszert). De azt hiszem, ezt a jövő kiművelt generációja bőven visszahozza hosszú távon.

Forrás: Gadgetomic

Először én is néztem, ki az és mit akar, de aztán a videót láttam, és világos lett minden. Illetve sötét. Kissé hajmeresztőnek tartom ugyanis, hogy egy sima sztenderd görkorcsolyával essek neki a világ bármelyik vidámparkjában található hullámvasútjának, pláne ha a budapestire gondolok, bár ez utóbbinál inkább a pálya miatt aggódok.

Nos, az illető, aki velem ellentétben kellően tökös volt és bevállalta a dolgot, még mindig él (legalábbis a videó elkészítésének végéig még életben volt). Nem tudom, a jövő mit hoz neki, ugyanis ezen kívül még több más rekordot is tart, többek között egy Porsche után kötve - szintén görkorcsolyával - 307 km/h sebességgel száguldott. Hogy mikor, azt nem tudom, valamikor 2009-ben lehetett a videó alapján. Szerintem nekem még mindig a kezemben lenne a kocsi hátsó szárnya, vagy amibe kapaszkodott. Itt azért kicsit kevesebbel ment: 90 km/h sebességet ért el.

Komolyan, felvágom az ereimet, ha nem kaphatom meg azt a karkötőt. Vagy átvágom valakinek a torkát. Vagy a magamét. Egyszerűen muszáj fogyasztani, ez egy ilyen világ. Mindenki attól lesz valaki, amit birtokol, minél többet, minél drágábbat kell vásárolni, ez lett az ember mércéje (főleg a "fejlett" nyugati világban). Lassan már az emberi életnek is kevesebb az értéke, mint 1-1 fogyasztási cikknek. A folyamat akkor lesz teljes, amikor már a saját életünket értékeljük kevesebbre, mint egy tárgyat, és annak "tulajdonjogáért" attól is hajlandóak vagyunk megválni. Mert másokat, főleg akiket nem ismerünk, sokkal kevesebbre becsülünk, mint önmagunkat.

Nem tudom, ez volt-e az indíttatása Lucas Mongiellonak, amikor megalkotta öngyilkosság-ékszereit, de az biztos, hogy jó indikátora annak, ami felé a világ halad. Mindazonáltal mögöttes gondolatok nélkül is tetszetős, egyszerű darabok a nyakék és a karkötő.

És az ember a homlokára csap, hogy "ezt miért nem én találtam ki". Annyira egyszerű amennyire zseniális. Nem is kell mást tenni, mint ezeket a kis adagolófejeket (hehe, szó szerint) rápattintani az ízesítőtrutyit tartalmazó flakon szájára, nyilván drakulát a ketchupra, a zöld fejű fazont meg a mustárra. Lehet fordítva is, bár az egy kicsit furán fog kinézni, hogy a zöld csóka véreset hány, a drakula meg sárgától élvez. Bár, perverzebbek simán megjátszhatják. Én tuti nem unnék rá soha.

Forrás: Who Killed Bambi

...megtapasztalod, milyen kitartóan, rendíthetetlenül követni a kitűzött célt. Törsz előre kegyetlenül. Semmi és senki nem téríthet el, mert tudod, hogy nincs más választásod, mint elérni a célodat, mégpedig azelőtt, mielőtt kicsúszol az időből. Nincs az a fontos találkozó, nincs az a fontos személy, aki ilyenkor kizökkenthetne a koncentrációból és felülírná a prioritásokat. Érzed, hogy közel van az, amit szeretnél, minden egyes lépéssel közelebb kerülsz a végkifejlethez. Vagy elbuksz és szégyenben maradsz, vagy sikerrel jársz és nagyon boldog leszel, más lehetőség nincs. Látod, hogy az igyekezeted során már-már el is éred, amit akarsz. Aztán elérsz arra a pontra, amikor előtted lesz az ajtó, neked csak ki kell tárnod, és belépni rajta, s átadni magad a már-már nirvánával egyenlő érzésnek. Ami az ajtó túloldalán vár, egyelőre sötétbe veszik, nem is lehet látni, de te tudod, hogy ott van, ott kell lennie, amit keresel. Gondolkodás nélkül lépsz át a vonalon, bátran be a sötétbe, hiszen tudod, hogy a világosságot csak te tudod megteremteni. Még mindig nem érted el, de már érzed, hogy el fogod érni, amiért jöttél, amiért megdolgoztál. S egyszer csak fény gyúl hatásodra...

Tom és Jerry-re melyikünk ne emlékezne gyerek(és felnőtt)korából. Engem mindig is ámulatba ejtettek azok a túlbonyolított csapdák, amelyeket egymás megsemmisítésére/elfogására szerkesztettek, de soha nem működtek rendesen (mondjuk azt is megtehették volna, hogy amíg az áldozatnak szánt alany a csapdát figyeli működés közben, szimplán agyoncsapják vagy hálóval csapdába ejtik), és szerintem sokan voltunk úgy vele, hogy akár még tervezni is terveztünk ilyeneket. Ezek a csapdák olyannyira népszerűek voltak, hogy reklámokba is átemelték az ötletet (talán Honda, de most nem fogom előkotorni, mert ahhoz lusta vagyok), illetve a Hasbro egy társasjátékot is felépített a koncepció köré (és állítólag ezek sem működtek soha rendesen). Nos, ezt csinálták meg életnagyságra konvertálva Amerikában egy vándorlátványosság keretében, ahogy az a lenti videón is látható (ugyancsak nem működik rendesen, a golyó elakad valahol, ahogy a társasjátékban is):

Kedves Barátaink, Kütyüfreunde és Rajongók! Itt az ideje, hogy kicsit felforgassuk a Kütyüshopot és a körülötte poshadó állóvizet. Először is koncentráljuk az erőnket, így a megrendelt kütyü átvétele és megrendelés nélküli vásárlás ezentúl CSAK az Aréna Plázában lehetséges, ami nektek is jobb lesz, hiszen nem kell azzal vacakolni, hogy most melyik üzletben van cucc, át kell kéretni, ha sürgősen kell, akkor átmenni, ha nincs ott, akkor meg kell várni és hasonlók. A kiszállítás nyilván marad szolgáltatásként, hülyék mi sem vagyunk.

A webshop is marad, nincs az a markos (sem nádas) legény, aki bárhová vinné a biteket, e-mail, Skype, Facebook, Twitter és YouTube is maradnak a bloggal egyetemben, szóval egyelőre még ne hívd a piócás embert, hogy eret vágjon rajtad, kedvenc boltod nem tűnt el, csak éppen átalakul - belülről.

Repülő Majmot (tehát engem) visszafogadja a kibertér a kebelébe (hivatalos titulusa ezentúl: bit-boldogító), offline megbizatása ennyire szólt, de a blogon, a Facebookon és a levelekben fogtok vele(m) találkozni, no meg rendezvények, promóciók és hasonlók alkalmával (természetesen a kütyü-leírásokban is felfedezhető lesz a szellemem), 1-2 esetben újságokban és videókon, felvételeken is láthattok majd, de psszt, ez maradjon a mi titkunk.

Mindent összevetve hangsúlyosabb lesz a jelenlétünk a weben amellett, hogy offline is képviseltetjük magunkat, több és érdekesebb tartalmakkal térünk vissza minden felületre, és meglátjátok, a végeredmény fánnntásztikusss lesz! Ájeee!

Kép forrása: The Happy Carpenter

Annyiféle terepjáró hobbi jármű létezik már a világban, gondoljunk csak a quad-okra, légpárnásokra, cross motorokra. Nos, újabb taggal bővült ez az illusztris társaság, a Motocrossboard, illetve hogy egész pontos legyek, az ilyen nevű társaság alkotta motoros egysoros terep-roller-gördeszka izé (mint a medvedisznóember). Mondjuk nem tudom, hobbicélokon kívül milyen felhasználása lehetséges, de aki akarja, az meg tudja ideologizálni magának. De amit tudni lehet róla: egy 1500 W-os, 48 Voltos egyenáramú elektromotor hajtja, állítólag 35 mph-ra (kb. 56 km/h) képes felgyorsítani a fél-szekeret, ami azért terepen elég vad, gondoljunk csak a downhillező arcokra a bringán, hát ez szerintem még instabilabb (másrészt azt is megnézném, hogy küzd meg az emelkedőkkel). Szóval szanitéc legyen a közelben, vagy ne legyen igazam, mindkettő jó. És egy kis videó is róla, ami alapján én már most azt mondanám, hogy rögtön-idevele faktoros (ld. még: instant-get).

Ha nem olvastad volna az Őrültrobot versenyről szóló írás első részét, itt megtalálod (a teljes képhez nem árt). Most pedig folytatódjék az élménybeszámoló a 2. felvonással!

5. Trolleybot

Avagy az elektromos néni a banyatankon (ld. még: élő szövet a fém vázon). Elméletileg a szigetelőszalaggal kijelölt pályán belül kellett volna furikáznia két gyümölcskosár között, és a szebbet kiválasztani. Elméletileg. Persze ment összevissza, de ha sikerült volna kiválasztani a szebb gyümölcsöt, máris hasznos lett volna. Az elmélet miatt így is kevés pontot kapott. Azt már nem is merem említeni, hogy a néni úgy nézett ki a kocsin, mintha egy John Long típusú műbránerre ráplasztikáztak volna egy figurát.

6. Didergő robotok from outer space

Az egyik legviccesebb előadás számomra ez volt. Az úriember igazi elborult elme, stílusra kicsit Graham Chapmanre emlékeztetett a Monty Pythonból. Robotjai pedig nem mások, mint egy-egy hangszóróra szerelt drótvázra húzott custom turis satyók, amelyek 6-12 Hz közötti négyszögjelre kapcsolva elfoglalják a Földet. Aki szeretné maga megcsinálni, részletes leírást talál a versenyző, Kiss László blogján. Ezen túlmenően a nap beszólását neki tulajdonítom, így ezért külön fiktív díjat érdemel részemről!

7. Twin rebound

Újabb külföldi alkotópáros, Bharat Kesav és egy hölgy, szégyen rám nézve, de a nevét elfeljtettem azóta. Igazából mindegy is, ugyanis a színpadon csak Bharat jelent meg, de az sem a Józsi volt (kevés villogó csodaládát (=TV) néző olvasóknak: Joshi Bharatra gondoltam), valószínűleg ő nyerte a beküldött videón elkezdett ki a hülye contest-et. Ehhez annyi megjegyzést fűznék, hogy a legjobb bemutatkozó videót nekik tulajdonítom, rendkívül szellemes volt. A robot tulajdonképpen két robot volt, az egyiknek kellett mondani valamit, amit ő kicsit átalakítva visszamondott, amit a társa szintén kicsit átalakítva visszamondott, majd az első azt újból átalakítva mondta vissza. Véleményem szerint egy pletyka-szimulátort sikerült alkotniuk.

8. Flowetry

Nem tudom, elírás volt-e a szervezők részéről, mindegy is. Ez egy hangra nyíló virág, mely az osztrák sógoroknál tanuló Jeannine Jesch keze alól került ki, ne kérdezzétek, melyik keze alól. A nap szivatottja díj esélyese lett egyébként, mivel a zsűriből valaki sikeresen elköpte, hogy csodásan beszél magyarul, onnantól fogva evidencia volt a drága celeb műsorvezető hölgy részéről, hogy magyarul kérdezzen tőle, megjegyzem, ez nem volt jófejség részéről, a delikvens annyira mégsem volt pörfekt, kicsit küzdött a nyelvvel. Cserébe a számára oly' evidens arduino kifejezéssel sikerült zavarba hoznia a konferencnét (konferanszié, ééérteeed). Ezért nyilván nem ítélem el, ő is zavarba tudna hozni bármelyikünket valami számunkra ismeretlen kifejezéssel.

9. Süti, nem süti

Inkább süti, más választása nem is volt. Amúgy egy baromi bizonytalan robotról van szó, amely a sütemények között őrlődik, melyiket kellene választani, míg végül hosszas gondolkodás és közönségtől való segítségvárás után elhatározza magát az egyik mellett. Bakáts könnyen tudott azonosulni a problémával. Nekem meg jók a fogaim.

10. Kukacomata

A kukac, amely az almára megy. Kár, hogy menet közben lemerült az elem benne, de ez mondjuk pont beleesik a fail kategóriába, így úgy értékeltem, hogy megfelelt a kiírásnak. Persze én nem voltam zsűritag, így nem is ért semmit az én szempontom.

11. Mark-1.

Egy kedves lengyel lány "alkotása", aki Norvégiában tanul. Én neki a nap lázadója díjat ítélném oda, ugyanis az ő robotkájában nincs semmi, amit ő alkotott volna, egy 80-as évekből származó felhúzható kisrobotot mutatott be, mintegy parabolát állítva az önmagukat komolyan vevő szobatudósok elé, akik "hasznos" robotokat terveznek. Sokkal inkébb művész, egy mögöttes gondolattal, mint valódi alkotás. Le is húzták rendesen. Nekem viszont szimpi volt a koncepció (vagy inkább a kontextus).

12. Macskanyalogató

Ó igen, az abszolút esélyes. Ennek a lényege, hogy egy kerekes kockamacska az alatta levő plüss macskákat nyalogatta CD-ROM tálcás nyelvével. Igazából inkább az intenzívre küldte őket, de elég durván, viszont a közönség ezen sem akadt fenn, mindenki remekül szórakozott ártatlan plüss macskák (inkluzíve Garfield) súlyos balesetén, majd perverz szekszuális zaklatásán. Ez a robot legalább nem merült le félúton.

13. Főzelékfaló

Korrektebb a borsót falra hányó gép megnevezés, ugyanis ez egy egyszerű katapult, amely a küblibe töltött fagyasztott borsót célba hányta, jó nagy rumlit hagyva maga után. Persze a cél szentesíti az eszközt, úgyhogy meg lett nekik bocsátva ezért, különösen, hogy ugyanaz a csapat csinálta, amely a fenti macskanyalogatót.

Ezzel véget is ért a verseny, összesítették a pontokat, amelyből egyértelműen kijött, hogy a nyertes a macskanyalogató lett. Gratulálunk! Én remekül szórakoztam a show alatt, kicsit be is tudtam menni a színfalak mögé, játszhattam az otamatone-on, úgyhogy az estét teljes sikernek értékelem, köszi szervezők, köszi Trafó, köszi japán bácsik és nénik! Bakáts Tibort pedig megnyerte tőlem a megtisztelő Barkáts Tibor nevet.

Képekért köszi a Kitchen Budapestnek!

Sejtetted volna, hogy a haszontalanságnak is vannak fokozatai? Mint kiderült (bár mi itt a Kütyüshopnál ezt már régóta sejtettük), vannak, ezt bizonyította az október 31-i hétvégén megrendezett Bacarobo kupa, azaz az őrült robotok versenye.

A szervező a Kitchen Budapest, akikről azt kell tudni, hogy egy interdiszciplináris innovációs labor, a művészetek, tudományok és a design közös pontjában - legalábbis általában jól ráéreznek erre. És meg kell valljam, nagyon ügyesek, kibulizták, hogy az eredetileg csak Japánban zajló értelmetlen gépek versenyét Japánon kívül kies hazánkban rendezzék meg először.

Szóval az említett napon nagyjából tucatnyi őrült, haszontalan robot, és legalább ugyanannyi őrült (de nem haszontalan) tudós mérte össze tudását, természetesen mind fehér köpenyben. Csak páron látszott, hogy fordítva kellett volna azt ráadni. Lássuk az alkotókat és az alkotá(r)saikat, belépési sorrendben.

0. Tosza Nobumicsi és az Otamatone

Igen, ez maga volt Tosza Nobumicsi, a Bakarobo kupa japán kitalálója, aki ugyan nem robotot mutatott be, hanem sokkal inkább saját hangszerét, az Otamatone-t, ami egy vicces, hangjegy alakú zeneszerszám, tátogatható kis szájjal. Érdekes volt hallani rajta a magyar népmesék dallamát, majd a nagyobbon Brahmstól a Magyar táncokat. Figyelem, akit érdekel eme instrumentum, az szóljon, mert tudunk hozni belőle!

1. Légy a kedvesem by Kukadroid

Ezt szó szerint kell érteni, ők ugyanis egy páros: egy szerelmes kuka (kukadroid, aki nem egyenértékes a 7. törpe kiborg-változatával), és szíve választottja, "a" légy. Persze a romatikázához eléggé zavaró egy rakás szpotlámpa, amitől a szerelmes kuka meg is volt zavarodva néha.

2. Hullahopp robot

Bár ez szerintem kicsit túlzás, inkább Kalap úr (a South Parkból) egy fúrógépen. Őőő, szerintem ezzel minden el is mondatott.

3. Olébot, avagy a flamenco táncos robot

Na ők pl. külföldiek voltak, a 4 spanyol alkotóból kettő el is jött a versenyre. A robotuk egyfelől a zenére, másfelől a tapsra reagált, így a zsűrit is tudták befolyásolni kicsit (neked a zsűri helyében lenne merszed a népakaratta szembe menni pontozásnál?). A versenyzők is próbálták emelni a hangulatot a maguk flamenco-felszerelésével, ami kissé komikusan mutatott a fehér köpenyen. de hát ez a verseny arról szólt, hogy az emberek nevessenek, és ez összejött.

4. Dobozos menekülő bárány

Ez egyszerű elképzelés, semmi bonyolult koncepció: egy olyan dobozba zárt bárány, amelynek a "szeménél" vannak lyukak, azon keresztül érzékeli, merre meneküljön. Mielőtt illúzióid lennének, hogy a dobozban tényleg egy bárány van (netán felfújható, te kis perverz), leszögezem, hogy ilyesmiről szó sincs. Ennek ellenére az alkotónak van szíve a gyerekekért, mert nem leplezte le egy kiskölök előtt, mit is rejt a belseje.

Folyt. köv.

Képekért köszönet a Kitchen Budapestnek!

A cím megtévesztő, mert olyan, mintha két különálló dologról lenne szó, pedig nem. Erősen átfedéses, sőt, teljes lefedéses terület, ami nyilván furcsa lehet azoknak, akik eddig a robotokra úgy tekintettek, mint az életünket megkönnyítő masinákra, culágerekre, asszisztensekre, ((szex)rab)szolgákra, és úgy általában segítőkre. Vagy úgy, mint iszonyú kúl harci szerkezetekre, akik emberi sérülés nélkül a porba döngölik egymást iszonyat robot küzdelmekben az arénákban, vagy egyszerűen csak megmentik a földet a gonosz idegenektől.

Na ez most pont nem az a helyzet, ugyanis idén október 31-én 20 órától olyan robotokat láthattok, melyek a fentiek közül semmire nem képesek (bár az aréna stimmel), egyetlen kúl fícsörük pont annyi, hogy sárgára röhögöd a széked és barnára a nadrágod tőlük. Ez a Bacarobo Kupa, avagy hülyerobot verseny (a baka eleve buta, őrült, hülyét jelent japánul) a Kitchen Budapest szervezésében. Na, mit gondoltok ezek után, honnan ered az egész? Naná, hogy a japánoktól, Tosa Nobumichi, a Maywa Denki csoport feje indította útjára a rendezvényt Tokióban, ami azóta évente megrendeznek, mert kell a folyamatos cirkusz a népnek (ezek szerint kenyér már/még van).

A legfontosabb kikötés a robotokat illetően, hogy semmilyen hasznos funkcióval ne rendelkezzenek (a másik kettő talán könnyebb, legyenek full mechanikusak, és nevettessék meg a zsűrit/közönséget). Néhány példavideót ITT és ITT találtok. Nobumichi szan amúgy személyesen fogja felügyelni az első Japánon kívüli bajnokságot, amelynek a nyertese 2000 euróval lesz gazdagabb. Na, érdekel már? Még nem? És ha azt mondom, van olyan robot, amelyik pl. macskát nyalogat? Vagy megijed a saját tükörképétől? Szóval irány a Trafó október 31-én 20 órától!

Aki egyébként szeretne velünk is találkozni, jöjjön ki, mi kint leszünk, már csak a jelmondatunk miatt is kötelező jelleggel, tudjátok: "minden, amire nincs szükséged" (meg Semmi, amire szükséged van). Ilyet nem hagyhatunk ki.

Kedves Gyerekek! Vége a mesének, az ártatlan gyerekkornak, ideje felébredni rózsaszín álmotokból és fellebbenteni a fátylat régi idoljainkról, bemutatni, mit is csinálnak, amikor éppen nem álomország cukorszirup-szerű földjén minden kislány (és hát valljuk be, biztos vannak kisfiúk is) álomtevékenységét végzik, a... őőőőő... mit is? Tudja egyáltalán valaki, mi a fedősztori Barbie és Ken álomország földjén töltött mindennapjai kapcsán? Vagy mondjuk egyszerűen csak úgy, hogy celebek? Mindegy is, mert az most kiderül, hogyan tengetik életüket a valóság korántsem egyenletes, kissé hepehupás és egyéb hibákkal teli talaján. Íme!

Kedves kütyübarátok, bloggertársak, twitterezők, és úgy kollektíve a magyar társadalom! Vaszilij egy állatira pipás rozmár. Egy atomtengeralattjáró parancsnoka, az pedig stresszes meló, kevés ember, szűk hely, állott levegő, ráadásul rozmárként nem úszkálhat szabadon a vízben, kétpofára zabálva halat, halat, s mi jó falat, ami szintén hal.

Szóval Vaszilij rohadtul morcos, a fentiek függvényében el tudod képzelni, mennyire beleszarik mindenbe, ami a kényelmi szféráján kívül esik. DE abba már ő sem szarik bele (mi meg aztán végképp), hogy Veszprém megyében embereket öntött el egy bizonytalan vörös trutymó, nem csak a javakat téve tönkre, de egész életeket is, átvitt és szó szoros értelemben véve. Gondoljatok bele, sokuknak nem hogy egy váltás ruhája nincs, de nem tudnak a saját ágyukban aludni, belerokkant a mosógép, a hűtő, egyáltalán, nincs házuk sem. Gyakorlatilag egy élet küzdelme ment a Nagy Vörhenyes Levesbe.

Vaszilij közel veszélyeztetett fajként biztos át tudja érezni, milyen elveszteni valakinek az élőhelyét és mindenét, ami addig számított, mi valószínűleg kevésbé, így megkértük, legyen a hangunk (és az arcunk), képviselje a Kütyüshop teljes gárdáját a Vöröskereszt adományvonalán, ő pedig gondolkodás nélkül tárcsázta irdatlan uszonyával a 1749-et (vagy kicsit drágábban a 1752-t, ami kicsit drágább, de valószínűleg több is megy az áldozatoknak - na nem a teljes 250 Ft), melyre benneteket is megkérünk.

Lehet, hogy neked az a 200 Ft nem jelent sokat, max. eggyel kevesebb sört iszol, eggyel kevesebb csokit veszel, vagy kicsit kevesebb hülyeségre adsz ki pénzt. Azoknak az embereknek ez viszont maga az esély az újrakezdéshez, hogy ne 40-50-60 év munkáját kelljen 0-ról újraépíteni. De tudjátok mit? Egyezzünk meg: aki bejön a Kütyüshopba, és itt helyben felhívja a 1749-et, 200 Ft kedvezményt kap bármely kütyünk árából. Na, megegyeztünk?

Ezen felül kérünk mindenkit, hogy akár a blogjára, akár Facebook oldalára, üzenőfalára, akár twittjébe írja bele ezt a felhívást (nem kell ilyen hosszan), hogy mindenki lássa, mindenki tudjon róla, és minél több emberhez érjen el, mert ez egy olyan ügy, amelyért érdemes a teljes nemzetnek összefogni!

...amiket érdemes megszívlelni, tekintve, hogy nem csak az életünk fontos dolgainak szervezésében - mint pl. különböző események, teendők "észben tartásában" - nyújt hasznos segítséget, de az egészségünkkel is törődik, figyelve a test reakcióit, a vérnyomást, testhőmérsékletet, szívverést, stb.

A szerkezet amúgy holografikus és nanotechnológiát használ, bár azt nem leltem fel, ezeket melyik részén és hogyan használja. Agya egy új típusú AMD processzor, szíve egy hosszú élettartamú NiMH tölthető aksi (szintén nincs részletezve, hogy a proci mit tud, illetve mennyi az a hosszú, és hogy értették: 1 töltéssel sokáig, vagy élettartamra). Karra tervezték, mert állítólag így komfortos, meg praktikus, nyilván ők tudják. Elvileg a színét is képes változtatni, így a hölgyeknek sem fog gondot okozni, ha másik ruhához kell felvenni. A kezelőfelülete meg maga a csoda, olyan, mintha kicsit sűrűbb levegőt bökködnél, aminek minden más esetben nem lenne sok értelme, de itt a kütyüt irányítod vele, ezért az emberek elnézőek lesznek veled szemben.

Személy szerint azt gyanítom, hogy ez még csak egy koncepció, legalábbis a honlapja alapján. Hogy miért csak gondolom? Mert baromira nem beszélek kínaiul, pár évvel ezelőtt talán még 1-2 jelet felismertem volna, de ma már ez sem megy.

Azért megnézném azt is, a magyar piacon hogy működne a dolog. Eleve nem hiszem, hogy a sok Józsibá' meg Saciné' megvenné, de abban biztos vagyok, hogy menne a rajkodás vele keményen, a feltűnősök minden percben az órájukat néznék, mint annak idején a ruszki katonák (egyesek talán még emlékeznek is a "davaj csaszi" kifejezésre, mellyel a jó honpolgároktól einstandolták a krumplit). Ennek ellenére jó ötletnek tartom, jobbnak, mint a menedzser kalkulátorokat annak idején, már csak az árára leszek kíváncsi.

Kingyo Mercator, aki rá akar keresni.

Eddig sok szó esett arról, a múltban milyen kütyüket használtak. Ma esett a kezembe egy helyes kis képregény, a jövőben mire számíthatunk. Íme:

Köszi Jun!

Az előző bejegyzésben szó volt a középkori kínzásokról. Most is valami olyasféle lesz, azzal a különbséggel, hogy nem feltétlenül középkor, másfelől kifejezetten orvosinak mondott (tehát gyógyító) szerkezeteket fogok bemutatni nektek. Ezek alapján majd megértitek, miért szenvedtek inkább az emberek, mintsem hogy elmenjenek az "orvoshoz" (ld. még vajákos, javasasszony, kuruzsló, egyes alkalmakkor hentes, háborúban borbély). Az előző poszt alapján pedig arról kaphattok képet, honnan szerezték a "gyógyító eszközök" gyártói az ihletet szerszámaik megalkotásához.

Előre szólok, hogy ez is csak egy szűk válogatás lesz, hiszen rengeteg orvosi kütyü van még odakint a neten, amely nem fért bele a keretbe, végülis mi nem egy szakmai oldal vagyunk, bár az is igaz, hogy ezekből egy kitűnő és látogatott kiállítást lehetne szervezni.

Az emberiség történetében az egyik legkínosabb momentum, hogy ha a saját embertársaink kínzásáról van szó, a leleményességünk, fantáziánk, kreativitásunk nem ismer határokat. Elég csak néhány pillantást vetni néhány kínzóeszközre a sötét középkorból (majd beleélni magad, milyen lett volna, ha rajtad próbálják ki), hogy képet kapjunk, mit kellett átélniük szerencsétlen áldozatoknak. Persze nem mindenki szadista. Na ők azok, akik előszeretettel szörnyülködnek a szörnyűségeken (a szadisták nem szörnyülködnek, sokkal inkább gyönyörködnek). Ezek alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy mindenki kíváncsiságának kielégítésére íme néhány helyes kis eszköz a kínzókamrák mélységes mély és sötét bugyraiból.

A fűrész

A film nem véletlenül kapta ezt a nevet, annak ellenére, hogy a benne található kínzóeszközök és kínzások egy enyhébb fokú ásókának tűnnek a most bemutatott szerszámok és technikák mellett. Neeem, kevés a fantáziátok ahhoz, hogy kitaláljátok, ezt hogyan használták a szerencsétlen latrokon. Íme:

Hogy miért pont a fűrész? Az inkvizítorok (abban az időben semmiképpen sem szerettem volna spanyol honpolgár lenni) gyakran maguk járták a falvakat, mindenféle nagy poggyász nélkül, így a kínzószerszámokat sem cipelték magukkal. A fűrész viszont minden háztartásban jelen volt, így sebtében össze lehetett állítani egy inkvizíciós ability-parkot az áldozatok vallatására. Azt a kényelmes mindenit neki, másnak a nyelvét is kitépné, de maga még elfáradni sem akar. Legalább dolgozott volna meg jól a pénzéért a mocsok.

A Júdás szék

Ezt sem könnyű elképzelni, milyen módon használták fel vallomások vagy információk kikényszerítésére. Nos, nem véletlenül volt a szék a nevében, szépen ráültették a delikvenst, majd kötelekkel elkezdték feszíteni, húzni, vonni.

A fejtörő

Aki egy retró Füles rejtvényújságra gondolt, az dobjon újat a kockával a következő tipphez, bár hozzá tenném, nem jár messze az igazságtól. Véleményem szerint könnyen kitalálható, mit csinált. Úgy van, fejet lehetett vele törni. Akárcsak a Füles újsággal, csak kicsit másképp.

A kínzószék

Első ránézésre olyan, mint a divya-matracom, ha nem paszírozták volna bele az áldozatot mindenféle szíjakkal és egyéb módon, talán még terápiás kezelésekre is jó lehetett volna. De nem volt jó. Gyakran alkalmazták pszichológiai kínzásként, az áldozat megfélemlítésével akartak vallomást kicsikarni belőle, méghozzá úgy, hogy másvalakit kínoztak benne, vele, miközben a delikvensnek néznie kellett. Persze bele is ültethették, és hogy ne mozogjon, odaszíjazták, néha pedig le is szorították pl. a kezet 1-2 nehezékkel. A haláltusa sokáig tartott, ugyanis a tüskék nem szúrtak át létfontosságú szerveket, ráadásul az elvérzést is lassították azáltal, hogy a testben maradtak. Voltak olyan példányok a székből, amikben egy lyukon forró szenet vagy vasat dugdostak be kínzás közben.

A térdtépő

Ennél nem tudom, hogy magát a térdkalácsot választották le az emberről, vagy térd alatt a lábat. Gyakorlatilag majdnem mindegy, max. esztétikai szempontból más a két dolog, ugyanúgy használhatatlanná válik tőle az ember lába. A működési elve kb. látható is: a két tüskés részt egymás felé lehetett csavarni, egészen addig, amíg át nem vágott minden emberi testrészt, ami közé került. Mondjuk a kínzómesterek jó erőben lehettek, biztos nagy meló volt valakinek a csontjait, az izmokat, ínakat egy ilyennel átvágni. De őt sem kell sajnálni.

A spanyolcsizma

Legalábbis gondolom ez volt "A" spanyolcsizma. Persze, a térdtépő is barbár eszköz, de ez aztán végképp. Ugyebár ráhúzták az ember lábára, jó szorosra állították, majd egy nehéz kalapáccsal elkezdték ütni-verni. A végeredmény: ízzé-porrá zúzott láb, csonttal, hússal, bőrrel, mindennel. Leírások szerint megesett, hogy a csontvelő is kiömlött az ütések hatására.

A reszelő

Nem tudom, mi a magyar neve, de tudom, mi a lényege: az áldozatot arccal lefelé tették rá, a feje a felső kiemelkedésen volt, lábainál rászíjazták a szerkezetre, és a törzsét rányomták jól a forgódobra. A kínzó kérdezett, az áldozat válaszolt. Ha a kérdező úgy érezte, hogy az áldozat hezitál, hazudik, esetleg ellenáll, tekert egy teljes fordulatot a dobon. nagyon lassú, nagyon fájdalmas procedúra volt, főként a spanyol inkvizíció kedvelte (akire - és ezt a Monty Python óta tudjuk - senki nem számított), és a végeredmény általában lassú kibeleződés.

Az eszközöket sokszor nem mosták le, így voltak olyan esetek, amikor az emberekkel az elfertőződött seb végzett, pl. a Júdás szék esetében. Másfelől a nyilvános kínzásokon, megszégyenítéseken gyakran mindenki részt vett, még a gyerekek is, tehát nem csodálkozom azon, hogy mennyire kegyetlenekké váltak mire felnőttek (na azellen kellett volna ágálniuk a jogvédőknek, hamar az áldozatok helyében találták volna magukat), gondolom nem véletlenül váltak ilyen kreatívvá egymás gyilkolászásában, kínzásában. Ha a tudományokra ennyi energiát fordítottak volna ezek az emberek, akkor már a naprendszer határait feszegetnénk járműveinkkel. Azért örülök, hogy túl vagyunk azon az időszakon, hozzáteszem, nem sokkal, ugyanis az eszközök közül volt olyan, amelyet még 1975-ben is használtak, utána betiltották.

Akit érdekel még több ilyen eszköz, az találhat bőven még "kedvére valót" a listaholic-on.