...megtapasztalod, milyen kitartóan, rendíthetetlenül követni a kitűzött célt. Törsz előre kegyetlenül. Semmi és senki nem téríthet el, mert tudod, hogy nincs más választásod, mint elérni a célodat, mégpedig azelőtt, mielőtt kicsúszol az időből. Nincs az a fontos találkozó, nincs az a fontos személy, aki ilyenkor kizökkenthetne a koncentrációból és felülírná a prioritásokat. Érzed, hogy közel van az, amit szeretnél, minden egyes lépéssel közelebb kerülsz a végkifejlethez. Vagy elbuksz és szégyenben maradsz, vagy sikerrel jársz és nagyon boldog leszel, más lehetőség nincs. Látod, hogy az igyekezeted során már-már el is éred, amit akarsz. Aztán elérsz arra a pontra, amikor előtted lesz az ajtó, neked csak ki kell tárnod, és belépni rajta, s átadni magad a már-már nirvánával egyenlő érzésnek. Ami az ajtó túloldalán vár, egyelőre sötétbe veszik, nem is lehet látni, de te tudod, hogy ott van, ott kell lennie, amit keresel. Gondolkodás nélkül lépsz át a vonalon, bátran be a sötétbe, hiszen tudod, hogy a világosságot csak te tudod megteremteni. Még mindig nem érted el, de már érzed, hogy el fogod érni, amiért jöttél, amiért megdolgoztál. S egyszer csak fény gyúl hatásodra...
...s érzed, hogy hiba csúszott a számításodba, mert ami ott fogad, arra nem számítottál, és nagyon megijedtél. Innentől fogva a cél már nem érdekel többé, csak az, hogy valahogy haza tudj somfordálni anélkül, hogy túl sokan észrevennék, mi történt a nadrágoddal.
