Ez egy nagyon aranyos sztori. Egy Tom Boddingham nevű csókának az egyik lábfeje kicsit nagyobb, mint a másik (jobb: 13, bal: 14,5). Szeretett volna magának egy szörnyű papucsot, tudjátok, olyan nagy szőrös mamuszt párnás karmokkal, amihez meg is adta a méreteket a gyártónak, akitől megrendelte a cuccot. Csakhogy a gyártó benézte a tizedesvesszőt, és a végeredmény ez lett:

Kulcs-pisztolyok fegyőröknek az elvetemült bűnözők megfékezésére, a 18-19. századból.

Ez egy shotgun, ágycsőből, elemekből, függönyből, törött villanykörtéből és ruhacsipeszből. Ja, és gyufából. 2 német rab a golyóálló üvegen keresztül szökött meg a segítségével.

Ezeket a kütyüket különböző börtönökben kobozták el a raboktól, akik valamilyen módon vagy becsempészték a hozzávalókat, vagy bent sufnizták össze.

Ez egy öngyújtó.

Érzékelem a változás szelét a világban, bár ez lassan szélvihar (passzát szél?), amit esetleg valami nagyokos fingott. Konkrétan azt látom, hogy az embereknek egyre kevesebb idejük és kedvük van olvasni, ezért a blog kicsit átalakul. Továbbra is fel fogjuk forgatni a kényelmes kis életeteket, de ezentúl minimális szöveget adunk a képek, videók mellé, így ez utóbbiak nagyobb hangsúlyt kapnak. Nyilván sokkal könnyebben emészthető lesz, mint az eddigi szófosás. Ennek megfelelően viszont gyakrabban lesz poszt is.

A témák pedig továbbra is a hülyeség, főleg a morbid, ámde mégis csak vicces cuccok, élethelyzetek és mindenféle más dolgok lesznek. Nem, nem is határolom be, mert azzal korlátot/határokat állítanék magam/magunk elé, márpedig tudjuk, hogy a hülyeség határtalan. Majd amit jónak látok, azt posztolok ki. Meg amit Ti beküldtök! Küldjetek! Küldjétek!

Mint láthatjátok, a játékipar bőven ellátja anyaggal kicsiny blogunkat. Persze saját kütyükről is írhatnék, de a "komolynak" szánt gyerekholmik néha sokkal fosatósabbak, mint a direkt polgárpukkasztók. Előbbiekből olyan sok van, hogy a) csak a legüberebbeket emelem ki belőle; b) még így is annyi maradt, hogy ezek bemutatását több részre bontom.

1. Roki baba

Nos, ez egy amputált lábú kislány-baba, mint az a képen látszik. És teljesen kétségbe vagyok esve, ugyanis nem tudom eldönteni, vajon jó ötlet-e az egészséges gyerekeknek, hogy jobban megértsék a rokkant gyerekeket, illetve hogy a rokkant gyerek jobban érezze magát, tudva, hogy nincs egyedül a problémájával, mert van vele egy baba, aki mindig megérti, vagy kifejezetten rémisztő és rossz ötlet (megvallom, engem azért feldúlt kicsit lelkileg). Kommentekben várom a gondolatokat erről! Másfelől hogy én is hű legyek önmagamhoz, a dolog jó oldala, hogy nem lesz probléma, ha a gyerek dühében letépi a baba lábát (óvodában talán én is "gyártottam" roki-babát, a szemlecsukós fajtából).

2. Terhes babák

Terhes Barbie-t szinte mindenki vágja (Ken talán még üti is), ezért erre nem fecsérelnék sok szót. Kinyílik a hasa, és kiesik belőle a gyerek. Már csak azt remélem, a kislányok nem gondolják ennyire egyszerűnek a dolgot, mert ha igen, nagy meglepi lesz az első szülésük - 12 évesen.

Itt van viszont ennek a japán változata. Az a durva, hogy ennél még a terhességi csíkokra is odafigyeltek. Ez kivételesen nem morbid, ami nem meglepő, mivel a játékokat a 18-19. században készítették, nem csak játékra, de oktatási céllal is. Ezzel a szemmel próbáljátok nézni őket.

3. Borotválós baba

Előre szólok, japán termék, ha nem jöttetek volna még rá a dobozából. A lényege, hogy a kiskölykön összevissza szőrkinövéseket lehet látni, azt kell leborotválni. Értelme nem sok, sőt, ha a gyerek egy ilyen után igazi pengét kap a kezébe, valószínűsíthető a sérülés.

4. Orosz rulett játékpisztoly

Igazán nagyszerű játék, a gyerekek játékosan tanulják meg, hogy ha rullettezés közben véletlenül fejbe lövöd magad, az nem is fáj, mert legrosszabb esetben is kijön egy rózsaszín viziló láb-pár, és az kólint fejbe.

Hölgyeim és Uraim, főleg Uraim! Íme MELPI!

A 90-es években rengeteget röhögtünk a haverokkal ezen az akkoriban képtelen ötleten, és most tessék, kiderül, hogy a Móricka/Morbid magazinban is ültek jobb sorsra érdemes vizionáriusok.

Achmed a halott terroristát mindenki ismeri. Aki nem, az kezdje az alábbi videóval. Aki meg ismeri, az ugorja át.

És itt van ez a suttogós baba-kislány, aki tényleg silence, és tényleg el is hiszem a horrorfilm-történelem kiváló alkotásaival a hátam mögött, hogy álmomban egy életlen macival átvágja a torkomat. Achmed, Chuckie, és Chuckie nőjének szerelemgyermeke, de az is lehet,hogy Achmed csak a nevelőapa volt, amíg Chuckie valami Legó-börtönben rohad, a kedves anyuka pedig egy fétis-szexbolt kirakatában van szado-mazóba öltöztetve (alkalmanként a tulaj a haját is fésülgeti, de csak amíg Chuckie ki nem szabadul). De még ha a fent írtak mind kitaláció is, ez a baba igenis valós, szóval lehet fosni, mikor talál meg, hogy a kislányunk fülébe válogatott titkokat fecsegjen ki. Hogy lássátok, mire gondolok:

A videó kommentjeiben valaki összegyűjtötte, miket mond:

I like to whisper in the dark
I like to sleep with you
Listen, what's that?
Is anyone else awake
Don't talk so loud
Hold me close and whisper
I want to tell you something

Szerintem ki lehetne még egészíteni pár frázissal:

Láttam a papát és a mamát hemperegni az ágyon
Tudom, hogy éjjelente bepisilsz
A télapó nem létezik
Egy bácsi minden reggel az iskoláig szokott követni
Ha elalszol, megeszem a mackód
Álmodban mindig lecsípek egy darabot a kis lelkedből

Ezzel már magamat paráztatom. Inkább megnézem Achmedet újból. Tőle legalább nem fél senki.

A cím alapján akár a népszerű horror-sorozat legújabb darabja is lehetne ez, de ez a játék sajnos létezik, és tényleg nőnemű. Simán lehetne a címben említett Chuckie nője. A baba valamikor az 50-60-as években került piacra (rövid nyomozásom alatt sajnos nem sikerült kideríteni róla túl sokat, minden blogbejegyzés rendkívül röviden ír róla), "hála" a Remco nevű játékgyártó cégnek, bár állítólag a reklám maga okozta legnagyobb mértékben a termék vesztét. A reklámból minden kiderül, miért rettegtek tőle az emberek.

És akkor egy másik videót is kaptok. Lehet, hogy ebben merült éppen az elem, vagy szimplán gyártási hibás, mindenesetre nagyon kegyetlen. És ez azért bármelyik kisgyereknél megeshetett akkoriban. (Mondjuk a faszitól is majdnem sírva fakadtam, aki prezentálja.)

Az elkövetkezendő sorokban tulajdonképpen nem mást, mint az alvilágba alászállásom történetét fogom megírni, mint Homérosz Odüsszeusz hasonló kalandját az Odüsszeiában (Szabó Árpádnak örök riszpekt innen az eredetileg állatira nehezen olvasható homéroszi művek érthetővé transzformálásáért!). Milyen jó kis címe lehetne: Kütyüidász. Ettől viszont inkább eltekintek, még a végén Leonidász belerúgna egy feneketlen kútba, hogy a terveimmel együtt én is beleessek. Na az lenne csak igazán az alászállás az alvilágba (bár a szóviccekkel ennél mélyebbre már Leonidász kúttalan fenekéb feneketlen kútjában sem zuhanhatnék). A történetírás apropója a most szombaton megtartott Underworld kupa elnevezésű MTB, alias (és nem Iliász) hegyikerékpár verseny. Az elnevezés már önmagában is beszédes, ugyanis a verseny a kőbányai pincerendszer egy 7-800 méter hosszú részén haladt keresztül, amely tudtommal a a Dreher Sörgyárak tulajdona.

Őszintén szólva engem az egész versenyből a pincerendszer érdekelt, plusz agyam egy a pincerendszerhez hasonlóan eldugott tekervényében titkon reményt dédelgettem, hogy a sötétben elbújva sert fogok vedelni, amíg a többiek tekernek (nem így történt, sörös hordónak nyoma sem volt). Aztán feltűnt a honlapon a szponzorok között egy régi jó ismerős, a Bionicont forgalmazó Bike Center. Nosza telefon, és szóltam, hogy beugrok hozzájuk pár jó szóért, és persze a Bionicon csodák megsimogatásáért is (szerintem külön biznisz-lehetőség lenne egy Bionicon-simogatót nyitni, 1 simi 20 Ft alapon). Jó, nem fogok hazudni, a sörvedelős gondolat mellett, ugyanabban az eldugott agytekervényben, megjelent az a remény is, hogy esetleg megtoldanak egy Bioniconnal a versenyzéshez, de mivel ismertem már az élményt, a bringát meg olyan szinten féltem, hogy a hideg verejték deathmatchet vív a borsódzással a hátamon, inkább nem kértem meg őket erre. Úgy látszik, a sör ezt a gondolatfoszlányt is lenyomta. Vagy átjátszotta a Bike Centeres srácok kevésbé eldugott agytekervényébe, ugyanis meggyőztek, hogy mégis inkább az ő bringájukkal kellene tekernem. Hülye vagy? Nem kértem, ők mondták, nem zongora volt a jelem az oviban, hogy ne fogadjam el, így első meglepetésemben bólintottam a telefonban, majd miután megkérdezték, ott vagyok-e még és mi a válaszom, akkor ismét.

Szombaton kissé nehéz ébredés, könnyű reggeli, laza zuhany és 2 Spongyabob epizód után irány a helyszín, a lelkes szerelők és a várva várt bringa (ezt most halkan írom, nehogy a kis Meridám megsértődjön, eddig olyan hűségesen szolgált) már majdnem készen várt, kicsit be is segítettem a végső simításokban (Golden Willow Scandium, jegyezzétek meg ezt a nevet, formára ez a kedvencem, és összesen 12 kiló, ami kevesebb, mint amennyit kettlebell edzésen férfiembernek lóbálni adnak). Az idő is király, pont isteni lesz a föld alatt tekerni enyhe másnapossággal. Az i-re a pontot egy Bionicon mez tette fel, ami ugyan szintén kölcsibe volt csak, de mivel ultraszellőzős-gyorsszáradós volt, igencsak jól jött, kösz srácok, hogy szétizzadhattam.

A versenyről magáról nincs sok minden, amit lehetne írni. A Scootertől eldördült a Fire, (ami a startpisztoly funkcióját tölti be bizonyos körökben), én a végén, hogy a vérprofikat és a lelkes amatőröket ne tartsam fel, plusz a megszokott bedugulást az első átjárónál szintén megússzam, ahol egymást tapossák le a sietősök, néha még a bénák is (ld. még "bring out the gimp"). Meg persze szóltak is a Bioniconnál, hogy az előző versenyben is szó szerint egymáson tekertek át a versenyzők az említett helyen, úgyhogy bölcsen megvártam, amíg mindenki elmegy.Igy nyilván én szorultam az utolsó helyre. Telefont elraktam (azzal kameráztam és fotóztam is), majd irány a mezőny, hogy legalább tudjam, merre kell menni, plusz a pincében ne vesszek el végérvényesen. Nyilván itt se bírtam megállni, hogy az új élményt meg ne osszam veletek, ezért a frankón iszamlós pincetalajon egyensúlyozva próbáltam videózni és tekerni egyszerre úgy, hogy se a telefonomnak, se a kölcsön kapott bringának ne essék bántódása.

Kihívás volt, meg kell mondjam, egyes helyeken annyira éles volt a kanyar és annyira csúszós a talaj, hogy többen úgy néztek ki 1-1 borulás után, mint akik 72 órás ügyeletben szenet pakoltak és gőzmozdonyt javítottak - a teljes jobb oldalukkal. A másik oldala normális volt, már amennyire normális a felkavarodott por izzadsággal elvegyült masszája rátelepedve a fedetlen testrészekre. A lábamat elnézve a verseny után én is olyan voltam, mint Frankenstein szörnyetege, akinek a lábait és lábfejeit legalább 2 külön hulláról tarhálta le a doktor személyesen. Erről nem készítettem fotót, ha nem baj. A vége az lett, hogy kényelmesen tekerve, utolsó helyről, párszor megállva inni illetve vizet tölteni, 41. lettem a kb. 70 indulóból vagy hogy.

A fentiek tükrében azért elgondolkodtat, egy nálam nagyobb versenyző-tehetség mit tudna alkotni ezzel az ultrakönnyű, baromi erős, baromi kényelmes Bioniconnal. Ja, igen, a bringa: ez egy ultrakönnyű, 12 kg-os, vérbeli versenycanga, olyannyira, hogy ez a terep érezhetően kevés volt neki. Vicces volt, amikor egy vérprofi megelőzött, megnéztem, mennyire tudom tartani vele a tempót, és elég jól ment. Most vagy a vérprofi nem volt annyira kegyetlenül hűdejó, vagy én voltam túl jó kondiban (ezt azt hiszem, el is vethetjük), vagy a bringa maga volt annyival jobb mint az előttem haladóé, hogy a kondíciómból adódó hendikeppet is képes volt kompenzálni.

Akadály nem volt előtte, a kavicsos kanyarokban sem csúszkált nagyon, mondjuk a böhömnagy 2.4-es gumival ezt el is várom tőle. Néhány helyen tényleg félelmetes volt a Bionicon, lefelé verhetetlen, párszor azt hittem, hogy eltaknyolok az egyik kivájt ösvény peremén, ahol a gumi oldalfalán sasszéztam végig, de nem. Aszonta ne fossak csak bízzak benne és eresszem neki. S lőn. A másik érdekes rész egy dupla ugrató, ami egy motocross vagy BMX pályán még odaillő tereptárgy is lett volna, itt inkább egy önbizalomőrlő és idegesítő dolog. Először majdnem paxoltam rajta, aztán ki akartam próbálni, milyen átugratni. A méretekkel legyetek tisztában, a bukkanó legalább 1-1.5 méter magas volt, más jellegű versenyszámban triplaszaltót dobnak ezekről (gondolom megértitek, hogy nem fotóztam le tekerés közben). Nyilván a Bionicon ezt is röhögve kibírta. Azért a továbbiakban inkább átgördültem rajta, majd ha enyém lesz a gép, kipróbálom röptében is.

Összefoglalva az egészet, a lényeg, hogy a bringa imádja ha keményen bánnak vele, hiszen keményebb terepre szánták eleve. Egy hosszabb távú maratonon, megfelelő kondival csodákat lehetne vele művelni, ez a pálya viszont inkább technikás volt, sok forduló, minden pillanatban változó emelkedők-lejtők, a gombot ki sem tudtam használni rajta, de az az igazság, hogy nem is akartam, inkább élveztem a tekerést és a látványt, mint hogy tényleg odategyem magam a jobb eredményért. De ahogy ezt említettem is, ez engem teljesen hidegen hagyott, az élmény miatt mentem ki, és azt teljességgel megkaptam, mind a pincerendszertől, mind a bringától. Köszönöm, pincerendszer, köszönöm, Bionicon és Bike Center (csatlakozzatok ám a Facebook oldalukhoz!!), és köszönöm önmagamnak is, hogy kimentem és gazdagítottam a saját élményeimet.

 Na igen, ha meghallod hogy póni, biztos cukorszirup-mázas cukkermukker kicsi édibédi kislányos kedvenc minipacikra gondolsz, már csak az idióta rajzfilmek miatt is, amelyek a témában napvilágot láttak. Na ez az ami nem az. Ez a póni ugyanis tüzes, mint a pokol, és nem azért, mert éppen párzási időszakban van. Nem, ez előlről tüzel, méghozzá úgy, ahogy gazdái azt parancsolják, egy Wii távirányító segítségével.

Amúgy pedig a 2011-es Maker Faire Detroit-on mutatták be, gondolom Detroitban. Lehet, hogy a Robotzsarunak újra dolga lesz egy új szupergonosszal?

Érdekes paradox jelenség a technika. Miközben az embereket igyekszik távol tartani egymástól, egyben össze is akarja hozni őket. Ez a csóktovábbító kütyü végképp kiveri a biztosítékot. Nem, mást nem, arra ott a barátnőpótló gép - férfiak számára (bár gyanítom, egy egyszerű toldalékkal a nők számára is alkalmassá lehet tenni). De hogy lássátok, miről beszélek:

Már csak azt nem értem, hogy ezt az egész brancsot miért nem integrálja bele valaki egy élethű szexbabába. Minden szexuális probléma megoldódna egyből. Sőt, ha a "fejőgép"-et összeraknák mondjuk egy sperma-tárolóval és egy csőpostával, akár gyermeket is lehetne nemzeni távolról. Már csak egy élethű apa-figura kellene, akit összekötnénk a számítógépen keresztül az éppen aktuális apukával, és akár melóból is lehetne nevelni a büdös kölköt. Kifejezett előnye, hogy ha apu éppen lecserélődik, az apa avatarja akkor is kék ugyanaz marad. Ha meg építenek bele olyat, ami meggátolja, hogy Vidéki Man módjára részegen megüsse akár a gyereket, akár az asszonyt, illetve másik oldalról egy asszony-némító gombot a házsártos feleség babábára, máris kapunk egy nyugodtabb társadalmat. Na, nem fonom tovább a gondolat fonalát, aki ilyet akar látni, az nézze meg a Hasonmás c. Bruce Willis filmet, az pont azt a jövőképet vetíti elénk, amerre a fent említett cuccokkal tartunk.

Amúgy mókának biztos jó, bár a kutatók szerint hátra vannak még olyan apró tulajdonságok kifejlesztése, mint az ízlelés, a nyelv nedvessége, a légzés ritmusa/módja, vagyis mind-mind olyan dolgok, amik a csók minőségéhez és élethűségéhez hozzájárulnak. Hajrá japánok!

Forrás: Engadget

Egyedülálló lehetőségre bukkantam a neten tébolyogva: egy eladó gőzdisznóra, akit Parsifalnak hívnak. Mi, nem tudod, mi az a gőzdisznó? Na neba'! Tessék:

Megalkotása gondolom az amcsi mondásból született, hogy "pigs can fly", ha valami hihetetlen dolgot hallanak (kb. a "hiszem, ha látom"-nak felel meg).

Háttérinfóként annyit tudok még, hogy ez a 2010-es michigan-i ArtPrize versenyre készült, de végülis nem nyert. Ellenben akkora böhöm dög volt, hogy úgy döntöttek, ott hagyják, ahol van, végülis tájékozódási és randevú pontnak tökéletesen megfelel. A bökkenő az, hogy ez egy parkoló, amit nyilván addig nem lehet hasznosítani, amíg ez kint van, így el kell vinni onnan, ezért akarják eladni. Elvileg júli vége lett volna a határidő az elbontásra, nem tudom, most megvették-e vagy még mindig ott áll, netán a parkoló tulajdonosa szétszereltette és elszállíttatta az alkotókkal, passsz. A honlapon tuti lesz róla majd több infó. Aki pedig a mocskos technikai részletekből többet szeretne tudni annál, hogy akár 90 mph-s szélsebességet is kibír, a részletes leírást az alsó képre kattintva találja meg az ábrán. Angol nyelvtudás szükséges hozzá!

Forrás: Steampig

Ha egy normális ember csinál egy ilyen kis járgányt, biztos magyarázkodnia kell. Jó esetben pedig elkönyvelik geeknek vagy kockának. Ez viszont nem baj, mert ezzel mindent meg lehet magyarázni: "Ááá, a Józsi egy kocka." És a másik pedig megértőn (és kissé lekezelően) bólogat: "Jaaa, az más. Akkor jó." Máskülönben hogy találnánk magyarázatot arra, hogy valaki egy teljesen haszontalan dolog megalkotására időt, pénzt, és energiát áldoz. Mint pl. erre a Mario-ból ismert Turtle Shell Racerre, aki egy távirányítós kisautót használt fel a cél érdekében.

Az első próbálkozás nem volt teljesen sikeres, mivel a felépítményt az eredeti technikai megoldással nem tudta megmozgatni. Aztán jött az update-elt verzió (és nem azért update-elt, mert a fittnesz guru lefogyasztotta), ami már képes volt engedelmeskedni a technika erejének, és amiből többet is készített a fent említett kedves geek úriember, hogy önfeledten egymásnak "dobhassák" a kis járműveket.

Még arra lennék kíváncsi, hogy ugranak le a képernyőről azok, akik kiestek...

Forrás: Thingiverse

Nem, nem vasaló, se nem gombfelvarró készlet. Nagy bánatom még a zoknipárosító berendezés hiánya, amely szintén nem jöhet számításba, mivel nem találták fel (de ha egyszer megtörténik, tuti milliomos lesz a feltalálója). Nem is csigázom tovább az érdeklődéseteket, íme a videó:

Ebből könnyen rájöhettek, hogy ez egy ... (válaszokat kommentben kérem!). Valamiféle gyógyászati segédeszköznek próbálják beállítani, de ha a közbiztonságot növeli, sem kielégítetlen perverzek, sem papok nem rontanak meg gyerekeket ennek köszönhetően (nem tudom pl. hogy a papok "adományt" helyezhetnek-e el spermabankban, végülis nem házasság, ráadásul sok gyermektelen páron segítenének ezzel, vagyis jócselekedet is egyben), már jól járt mindenki.

Közgazdasági szempontból megközelítve a dolgot: a gép ára kb. 2800 dolcsi, ami átszámítva 560.000 Ft körül lehet (picit tán több). Egy hivatásos szaknémber óradíja a placcon kb. 10.000 Ft lehet. Tehát mondhatjuk azt, hogy a masina 56 óra alatt hozza be az árát. Ha heti 1 alkalommal számolunk, az 56 hét, vagyis kicsit több, mint 1 év alatt megtérül, akármilyen bánatosan ronda is vagy. Nyilván a gépet hatékonyabban is ki lehet használni, ekkor még hamarabb visszajön a pénzed. Úgy is mondhatnám, hogy hosszú távú befektetés (muhahaha).

Forrás: Blame it on the voices

A pokol kénköves bugyraiból bújt elő ez a szerkezet, én mondom nektek, tesvéreim és nővéreim az Úrban! Még egy démon-szállta hentes is csak tizedannyi csirkét képes kicsontozni adott idő alatt, mint ez a masina. Az adott idő kb. 1 óra, a gép ez alatt 1500 csirkével végez, "hála" a kiváló képalkotási és felismerési technológiájának, amellyel a csirke méreteire állítja ördögi késeit és karjait.

A szívem szorul össze annak láttán, mennyire érzések nélkül képes tenni a dolgát ez az eszköz, végképp elszakítva bennünket az élelem elkészítésének természetes folyamatától, és kb. semennyire nem tisztelve az életet, amely miértünk lett kioltva. Legalábbis elvileg miértünk oltották ki, bár ezen a gépen inkább az látszik, hogy a profitért. Köszönöm, én nem kérek ilyen csirkét!

Forrás: TechEBlog

R2D2 egy igazi kult-figura, egy karakterrel rendelkező droid. Persze C3PO is az volt, de őt igazán senki nem szerette az idióta stílusa és a burkolt, fontoskodó komornyik mentalitása miatt. De R2 egy igazi tökös kis robot volt, magas cukiság-faktorral. Számtalan kivitelben elkészítették lelkes amatőröktől kezdve lelketlen vállalatokig. És mivel mi leginkább az egyedi darabokra bukunk, íme egy újabb R2-es sufnibarkács szobor.

Nem tudom, mennyire látszik, de ez egy kb. 2,5 méter (8 láb, illetve egészen pontosan 96 inch) magas cucc, karton papírból és ragasztó szalagból összeállítva. Az alkotónak, DarthLen-nek kb. 50 óra munkaideje van benne. Remélem nem fogják idő előtt ellopni (max. furgonnal, amiből meg van elég az USÁ-ban, milyen szerencse, hogy ez kanadai). További képekért nézegessétek végig a srác flickr-jét (link a nevénél!).

Ha az embert a természet már nem hogy szólítja, de egyenesen üvölt neki, nem tehetjük meg, hogy nem hallgatunk rá, mert csúnya bosszút áll, rossz esetben teljes megszégyenüléstől kísérve. Szóval ilyenkor célszerű felkeresni egy funkcionális helységet, magyarán szólva egy budit. Most tekintsünk el attól, hogy székesfővárosunkban milyen állapotok uralkodnak, Londonról lesz szó, ezt a gyönygszemet ugyanis ott lehet fellelni.

Azt mindenki látja, hogy ez egy nyilvános budi. Az is mindenkinek feltűnt, hogy ott van rajta a "Vigyázat! Magasfeszültség!" egyezményes nemzetközi jele? Te, mint égető szükségét érző utazó, turista, vagy szimpla helyi lakos, mennyire lennél bátor? A szükség vajon fizikai törvényt bont? Vajon miért lehet szükség magasfeszültségre egy WC-ben? Ajtónyitás, kézszárító, automata öblítés és wc-papír adagolás? Ezek nem emésztenek fel akkora energiát elvileg.

De nem csak ez a bajom a dologgal. Tegyük fel, hogy a londoni kaja (olcsón igazából indiai kaját lehet enni odakint) megártott gyenge magyar gyomrodnak. Ha minden másodperc számít, vajon milyen lehet a hangvezérléses ajtó előtt magyarul nyüszíteni, vinnyogni, hogy "nyíjjjáámááki bammeg"? Feltéve, hogy rájövünk egyáltalán, hogy hangvezérléses. Ha pedig sikerül angolul az "open" parancsot kiadni, és az ajtó fel is ismeri ékes ungarische akcentusunkkal kiejtve, még mindig ott van a sebesség kérdése, amellyel az ajtó nyílik. Ha egy fotocellás ajtónál csak egy kicsivel nyílik lassabban, már késő lehet, de még ha ki is bírjuk, ott van a bezáródás kérdése, nyilván addig nem láthatunk neki semminek, amíg bárki beláthat.

Ha esetleg az ajtó még manuális, és idejében feltépjük, bent vajon mi várhat? Brunyálás közben megvág az áram? Vagy még rosszabb, az internet kiépítése közben (tudod, kábelfektetés)?

Ja, és a legkínosabb lehetőség, ha a helység egy - az angol titkosszolgálat egyik szupertitkos bázisába vezető - lift. Netán magának, dr. Who-nak a Tardis-a. Akkor aztán magyarázkodhatsz.

Forrás: Hacked Gadgets

Megláttam, és megszerettem. A nevét még egy ideig nem tudtam megtanulni az első találkozás után, annyira el voltam telve a bringával, - forma-fetisiszta lévén - főleg a formájával és a technikai izéivel, aztán amikor már felszabadultam valamennyire a varázs alól (nem nagyon, csak pont annyira, hogy ha rágok, eszembe jusson nyelni is, és tudjam, ha csak kilélegzek, az önmagában nem elég az életben maradáshoz belélgzés nélkül), rögtön bele is égett az agyamba. Szóval Bionicon.

Egy kis történelem belőle: a gyártó sztorija 1996-ban indult, amikor az arcok nagyon belelkesedtek a downhill stílustól, és a hozzájuk tartozó brutál összteleszkópos bringáktól - aztán le nem lohadt a mosolyuk, amikor felfelé kellett caplatniuk a böszme nagy monstrumokkal (gólem, varacskosdisznó, nevezze mindenki, ahogy akarja). Úgyhogy elkezdtek gondolkodni, mit lehetne csinálni. Félre is vonultak a város zajától, és valószínűleg ma is remeteként nyomnák a hegyekben, ha nem találkoztak volna pár jóképű zergével (nem úgy "találkoztak", tessék most a perverz gondolatokat félre tenni), akiknek a hegymászó képességeitől teljesen el voltak ájulva. Na kb. így jött a változtatható geometria ötlete, amit 2000-ben be is mutattak az egyik nagy nemzetközi bringa fesztiválon (akkor még a Rotwilddel kooperációban). Persze az emberek meg csak néztek, hogy ezek mit akarnak itt egy ilyen izével, ami tuti nem fog működni. Aztán működött, az arcok pedig be is zsebelték a fesztivál után nem sokkal az első díjat az innovatív kütyüjükért, és 2001-ben már magukban építették a bicókat. Ma ez az alapja az összes bionicon bringának. Akit érdekelnek a továbbiak, olvassa el a nemzetközi Bionicon honlapján. Akit meg a drótszamarak érdekelnek behatóbban, az a magyar Bionicon oldalát böngéssze, a leírásaik ott is fent vannak, és az legalább magyarul.

Az eszköz lényege a lehengerlő, menő, mokány, és mégis kecses formán kívül pont ez a változtatható geometria, ami mondjuk emelkedőn felfele tekerésnél, avagy hegymenetnél állatira jól jön. Nem kell leszállni hozzá, meg mindenféle furmányos állítgatásokat elvégezni speckó szerszámokkal, elég megnyomni egy gombot a műszerfalon (= kormány), és máris beállt a geometria emelkedőtámogatóra, illetve csapató-zúzóra.

És akkor a jelen, pontosabban a közelmúlt. Kedd reggel mentem a Bike Center főhadiszállására, ahol a kedves fiatalember elvégezte a nekem megfelelő beállításokat. Ezt persze magam is megtehettem volna, ugyanis egyáltalán nem bonyolult, másfelől a menete szépen fel is van festve a vázra, de hogy őszinte legyek, így sokkal kényelmesebb volt. Ez leginkább a váz geometriáját állító rendszer testre szabását jelenti, kb. egyetlen teló pumpa segítségével.

Én egy Edisont kaptam, egy igazi kis svájci bicska bajor vérrel, hogy teljes legyen a képzavar. Hivatalosan All Mountain/Cross Country bringa, de simán viszi a freeride-terpeket és hazai lájtos DH-t is (tudom, mert ismerős ezzel nyomja). A kolléga mellettem pedig egy Alvával nyomta, ami főképp DH-ra, freeride-ra lett kitalálva, ebből kifolyólag 2 kilóval nehezebb is az Edisonnál, érzésre pedig leginkább egy elpusztíthatatlan tank.

A váltó, fék és minden más is rendben volt, úgyhogy irány a fogaskerekű. Természetesen szabályos városi közlekedéssel! És a Kütyüshop, karöltve a Bike Centerrel, csak a szép, szabályos városi közlekedést támogatja, arra buzdít mindenkit! Amúgy meg nincs akadálya ezeknek a bringáknak, max. a meredek felfelé vezető lépcső (ez viszont triálos ismeretekkel megoldható, nekünk pont nem volt). Miután felértünk Normafához, kerestünk is egy csinos terepet. Engem annyira nem érdekelt, merre megyünk, úgyhogy az elején egy kevésbé járt ösvényt vettünk célba, amiből egy jópofa kis freeride kerekedett, majd miután az ösvény egy szélesebb földútra vezetett, onnantól már csak csapattunk lefelé, amíg tartott a lejtő. Mondanom sem kell, sikerült olyan helyre kilyukadnunk, amit nem ismertünk, úgyhogy ismét irány az erdő. Ezúttal felfelé mentünk, ahol a csodagomb és a szabadalmaztatott technológia végre megmutathatta, miért is alkották meg őket. A mászás még a nehezebb (kb. 15 kg) DH-s Alvával sem okozott gondot a kollégának, az Edisonon pedig egyenesen fütyörészve nyomtam felfele a megváltoztaott geometriával. Pontosítok, nem fütyülve, inkább sípolva, tekintve edzettségem gyatra mivoltát. Persze a sajátommal ez még keményebb lett volna. Aztán megint csapatás lefelé.

Azt kell mondjam, a bringa teljesen biztonságos, ha figyelembe veszed a saját technikai korlátaidat, nagyon gyorsan lehet vele zúzni lefelé, simán veszi az akadályokat, plusz a mászás sem okoz gondot velük. Az Edisonon azt éreztem, egyszerűen vágyik a kihívásra, lefele és felfele menet is azt sugallta, hogy gyerünk, még, toljad neki, engedd! Extra kényelmi funkcióként még ringatott is néha, amikor nem a stabilitásra volt épp szükség. Fogalmam sincs, ezt hogy csinálta, de rettenetesen megszerettem a túra végére a gépet. Multifunkciós, gyönyörű, állat, szexi, vagyis mindene megvan, amire egy zergének szüksége van.

Köszönet a Bike Centernek a lehetőségért!

A fotókról én is tudom, hogy elmosódottak, egyfelől telefonnal nyomtam, másfelől próbálj te úgy fényképezni bármivel, hogy közben nyomod a bringát felfelé vagy lefelé. Ebből legalább tudod, hogy én magam csináltam.

Annak, aki még nem találta ki, miről van szó, eláruljuk: ez egy kinetikus szobor, melyet Theo Jansen épített. A videót érdemes róla megnézni, utána majd elmondom, kb. miről is van szó.

Habár távolról (avagy elsőre, de ez lassú felfogású rövidlátóknak úgyis mindegy) úgy tűnhet, hogy egy robot, melyet motorok és processzorok működtetnek, a szobor csak és kizárólag a szél erejét használja ki a mozgásához. A fenti darab amúgy karton papírból készült, gyakorlatilag szemét felhasználásával, és Strandbeest-nek keresztelte el (természetesen nem vízálló). A szerkezetek amúgy sem azok, tönkreteszi őket a víz, emiatt az advancedebbeknek van egy biztonsági érzékelőjük, amely ha érzékeli a víz jelenlétét, elfordítja a szerkezetet a megfelelő irányba.

Nem árulok el többet a szobrokról, aki akarja (vagy olyan helyzetben van), nézze meg a videókat az oldalon, esetleg keressen rá.

Gondolom néhányatoknak van egy kis fogalma arról, mit jelent egy megnyitó party. Számomra azt, hogy kevésbé a szakmai részekre, inkább a bulira helyeződik a hangsúly. És mi van akkor, ha a munka egyben hobbi is? Akkor a party egy gigantikus geek-bulivá válik, ahol a szakmaiság nem kényszer, hanem öröm, és enyhén spiccre állva is remekül elszórakozunk önmagunkon és azon, amit csinálunk.

Egy ilyen megnyitó bulira hívtak el engem is a CoLabs új irodájának örömére. A találkozón fellelt high-tech gyöngyszem (a többi gyöngyszem mellett természetesen, de ezek majd egy másik bejegyzésben fognak szerepelni talán) is egy "úúvazze-faktor"-os kütyü, amely a fent vázolt munka=szórakozás egyenlet mentén jön létre (egyelőre még csak alakul, teszt-példányok már vannak, és ha szerencsések vagyunk, a szemünk előtt nő fel, ha még szerencsésebbek vagyunk, első helyzettként). Alkotója a Puli Space Technologies, amely a Google Lunar X-prize (ezt sok helyen GLXP-ként rövidítik, lehet hogy én is így fogom, akit pedig a további részletek érdekelnek, nézze meg akár a Puli, akár a GLXP honlapján) keretében versenyez, tehát egy vérkomoly kezdeményezés. Íme két videó a vizuális típusoknak.

Amivel én a buli alkalmával találkoztam, az éppen egy holdjáró terve volt, ha jól emlékszem, a kerekek köré építették a szerkezetet, ahogy azt a képeken is láthatjátok (már a "kerekekeket", ne engem nézzetek, hacsak nem konkrétan ez a célotok). Nos, az oszloppal volt némi gondja, de biztos vagyok benne, hogy a srácok megoldják a végleges verzión. Amúgy elég sokféleképp tud mozogni, forogni, ennek megfelelően a távirányítása is egy kicsit bonyolult volt számomra, elsőre, gondolom amíg meg nem szoktam volna úgy 1-2 hét/hónap alatt. A lenti képeken nem véletlenül nem megy arrébb egyik bátor jelentkező sem.

Ami ebben az egész Puliban külön tetszik, hogy itthon jutottak el eddig, ami szerintem külön díjat érdemelne, ismerve az ilyen jellegű vállalokzások hazai környezetét és körülményeit (ez nem egy politikai/gazdasági blog, így csak annyit mondok, hogy nem éppen támogató, vállakozásbarát). Ez pedig kellő lelkesedés, elhivatottság nélkül szinte lehetetlen is lett volna. Ezek az arcok tényleg azt csinálják, amit szeretnek és amihez - láthatóan - baromira értenek.

A másik, amit érdemes tudni róluk, hogy egyelőre hobbiból dolgoznak rajta a csapat tagjai, kinek mennyi ideje van rá, és mivel tud hozzájárulni a sikerhez (mi lenne, ha egész nap ezen tudnának dolgozni? Lehet már rég a Mars kolóniát terveznék). Szívesen látják mindazokat, akiket érdekel a dolog és úgy érzik, hozzá is tudnának tenni a projekthez valamit. Tekintsétek felhívásnak, akit érdekel és érez magában kellő szakértelmet, keresse meg őket akár a honlapjukon, akár a Facebookon, nem harapnak, sőt, kifejezetten barátságosak. Mint egy igazi puli.

Egyetlen kérdésem van csak: mi látható a képen? Megfejtés (ha addig ki nem találjátok) 1 hét múlva ugyanitt a blogon!

Persze írhattam volna elpusztíthatatlannak is, de azt könnyebb kimondani, én pedig szeretném, ha kicsit ti is megdolgoznátok a sikerért. De hogy ne térjek el a lényegről, ez egy lakat. Brutál, elpusztíthatatlan, illetve majdnem, mindeközben üzensz is a mocsok tolvajnak, látod, mutatja az ujjast, de durván, az meg ott fűrészelhet, próbálkozhat meg minden, kinyitni akkor sem fogja tudni. Hogy miért gondolom? Mert láttam a videót:

Láthatjátok, hogy a srácok elég magabiztosak voltak, hiszen ott hagytak egy erővágót (bolt cutter, nem hiszem, hogy csavarfejező lenne a megfelelő kifejezés rá) és egy fémfűrészt, egy "Lopj el!" tábla kíséretében. Mindezt egy olyan helyen, ahol gyakran lopnak bringákat. Ha jól veszem le a sztorit, a csórémóré csak úgy tudta meglovasítani a drótszamarat (bruhaha, megLOVASítani a drótSZAMARAT, zseniális), hogy kivágott belőle egy darabot. Az biztos, hogy a lakat egyben maradt.

2 dolog lábjegyzetként: 1. nem biztos, hogy neked attól frankó lesz, ha a mocsoktolvaj bosszúból tönkrevágja a cangádat; 2. az emberek mindig megtalálják a módját, hogy valamit a magukévá tegyenek, csak megfelelő elhatározás kérdése. Ezért kell mindig baromira odafigyelni, mit hova és mivel teszel. Tanuljatok a videóból: soha ne láncoljatok a bringátok mellé erővágót és fémfűrészt!

Vagy mi a fene. Ez tulajdonképpen önmagában nem tekinthető hangszernek, hiszen ez leginkább azokat szólaltatja meg, az elektronika ördögének segítségével mennyei zenét állítva elő (vagy csak nekem maradt úgy a hallásom az Atari Teenage Riot koncert után), szóval ez inkább egy hangszer vezérlő elektronikai izé. Kütyü. Mér', szerinted mi?

Tehát a kütyü érzékel egy csomó mindent: érzékeli, melyik gombot nyomtad meg. Eddig ez a könnyű része. Érzékeli a dőlésszöget is a tengelyek mentén: ha egyik tengely mentén mozdul el, akkor a sebességet, ha a másik mentén, akkor az erőt lehet vele szabályozni. Nem tudod elképzelni? Nesze a videó:

Ja, és egy másik szépség a dologban: lehet loop-olni is vele, így át tudod állítani a vezérlést egy másik hangszerre. Egyedül egy komplett hangszer-boltot el lehet vezérelni vele, már ha az ember erre képes lenne, meg mondjuk a szerkezet is (nem tudom, melyik adná fel előbb).

Ugyanennek az arcnak van egy másik eszköze is, amit viszont bármelyikünk használhat mondjuk a Reactable mellé, illetve ha nem telik rá, akkor még inkább, ez ugyanis egy "sima" Android app, amely a keresztségben a Voloco nevet kapta. Ez a hangot egy vocoderen keresztül vezeti. Akinek velem együtt f*ngja nincs, mi az a Vocoder, nézze meg a videót:

A többit a YouTube csatornáján nézhetitek meg, a hasznos leírásokat pedig a honlapján olvashatjátok.

Hölgyeim és Uraim, bemutatom Gill Pyke-ot, nagy tapsot neki! Hogy miért is? Mert tud origamizni. De nem ám ilyen papírcsákót szoba- és kerítés festéshez, meg kishajókat, jobb esetben madarat. Neeem, ő ennél advancedebb. Íme pár munkája a teljesség igénye nélkül:

Yoda mestert vettem az elejére, mert ő a személyes kedvencem. Nagyon komoly a botjával és - ez kissé hihetetlen is számomra - az arckifejezésével. Telitalálat!

Na, ennyi, a többit nézzétek meg az Etsy oldalán. Úgy bizony, mert az alkotásait meg is lehet venni!