Komolyan, felvágom az ereimet, ha nem kaphatom meg azt a karkötőt. Vagy átvágom valakinek a torkát. Vagy a magamét. Egyszerűen muszáj fogyasztani, ez egy ilyen világ. Mindenki attól lesz valaki, amit birtokol, minél többet, minél drágábbat kell vásárolni, ez lett az ember mércéje (főleg a "fejlett" nyugati világban). Lassan már az emberi életnek is kevesebb az értéke, mint 1-1 fogyasztási cikknek. A folyamat akkor lesz teljes, amikor már a saját életünket értékeljük kevesebbre, mint egy tárgyat, és annak "tulajdonjogáért" attól is hajlandóak vagyunk megválni. Mert másokat, főleg akiket nem ismerünk, sokkal kevesebbre becsülünk, mint önmagunkat.
Nem tudom, ez volt-e az indíttatása Lucas Mongiellonak, amikor megalkotta öngyilkosság-ékszereit, de az biztos, hogy jó indikátora annak, ami felé a világ halad. Mindazonáltal mögöttes gondolatok nélkül is tetszetős, egyszerű darabok a nyakék és a karkötő.
