Rendszerösszeomlás, avagy kék halál. Egy tipikus jelenség azok körében, akik számítógépet (pontosítok: Windowst) használnak, és amelyet, ha többször egymás után előfordul, idegösszeomlás követ. Ha most újraírnák az azonos címet viselő filmet (gondolom már nem Michael Douglas-szel), tuti ez lenne a végső ok, ami miatt egy teljes Rambó 1-2-3-nyi fegyverrel nekivágna gyalog a hazaútnak a gettón keresztül. Mindazonáltal véleményem szerint komolyan érdemes lenne kivizsgálni, hány százalékban munkahelyi, iskolai és utcai vérengzések kiváltó oka az említett jelenség, illetve a felnőtt lakosság körében hány dollármilliárdba kerül ezen betegek pszichiátriai kezelése.

Az éremnek természetesen két oldala van: a másikon állnak azok a diáktársak, kollégák, családtagok, stb., akik közvetlenül a fenti események kirobbanása előtt még a röhögéstől fetrengtek a földön, miközben a nevetés "tárgya" már a gépfegyvert vagy éppen a konyhakést tárazta. És íme az imént vázolt fiktív pokoli tréfa démoni segédeszköze:

A ketyere képes akár random időközönként, akár távirányításra előidézni a kék halált, így nem kell jelen lenned és fölöslegesen gyanúba keverni magadat, ha meg akarod tréfálni barátaidat, munkatársaidat, diáktársaidat, családtagjaidat, ellenségeidet (nem hagytam ki senkit?). Ráadásul otthon is elkészíthető egy kis elektronikai szaktudással, vagy simán az internet segítségével. Akit érdekel, hogyan, megtalálja a kütyü weboldalán.

A politikai hazugságok és be nem tartott ígéretek végeláthatatlan hazai szennyvizében igazi prémium borcsepp lelki és mentális testvérünk, a mi kis politikamentes Magyar Nemzeti Kütyü Pártunkra erősen hajazó nevű Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Ők már nem is görbetükröt állítanak a hazai politikai élet elé, hanem egyenesen egy készre vágott valóságshow-t, annak minden mázával és habjával a tortán, melyet aztán jól bele is csapnak a képünkbe, hátha felébredünk, illetve aki felébredt, annak pedig üdítő desszert gyanánt. Az egyetlen komoly politikai erő, akik komolyan gondolják a hülyeséget, és amely megmutatkozik az interjúikon is, akárhogy is próbálnak a komoly választási kampányokban harcedzett, a legismertebb napi- és hetilapok veterán újságírói komoly választ kicsikarni belőlük vagy sarokba szorítani őket kérdéseikkel. A párt profizmusa itt mutatkozik meg, mivel ennek ellenére nem tudják nehéz helyzetbe és zavarba hozni a jelölteket. Ugyanazt csinálják, mint a politikába beleöregedett rutinos politikusok, akiknek bármilyen kellemetlen kérdést fel lehet tenni, hiszen mindig kivágják magukat vastagbőrrel és a betanult szöveg felmondásával vagy tereléssel, szemrebbenés nélkül. A delfin okos, és hülyéskedik, ez ma a Kétfarkú Kutya Párt, a többiek pedig a rendőrök.

Főpolgármester-jelöltünk, Repülő Majom éppen napi rutin repülését végzi

Drága barátaink, rajongóink (mert nekünk olyanjaink is vannak ám!) persze joggal kérdezhetik: mi a helyzet a mi saját kis pártunkkal és ex-miniszterelnök-jelöltünkkel, Repülő Majommal és lelkes holdudvarával? Először arra gondoltunk, hogy felvesszük a kesztyűt, Majom a Kutya ellen, igazi Superfight, főműsoridőben, és természetesen bízva Repülő Majom szuperképességében (még ki kell találni, mi is legyen az pontosan, max. Chuck Norristól kölcsönzünk egyet), de aztán úgy döntöttünk némi orosz nyelvű rábeszélés (egy szót nem értünk oroszul) és egy tetemes mennyiségű sör- és banánszállítmány hatására (a sör fura márka, valami "ingyensör") amit a Borotvált Süni Bár egyik melléktermében vehettünk át, hogy visszalépünk a budapesti főpolgármester-jelöltségtől. Végülis olyan jóravaló népek ezek a kétfarkú kutyák, nekünk olyan mindegy, hogy ők nyernek-e és mi életben maradunk vagy mi (Repülő Majom meg pont ilyenkor részegen fetreng az egyik night klubban, most, fényes nappal, de amúgy sem értem, egy non-profit szuperhősnek hogy telik ilyenre). Szóval aki eddig a Kütyüshop Párt jelöltjére adta volna le szavazatát, vagy egy nagy büdös brokkert rajzolt volna a lapra, vagy más módon lelte volna örömét állampolgári jogainak szórakoztató gyakorlása közben, azt kérjük, szavazzon a Kétfarkú Kutya Pártra, és gondoljon arra: "Ezt még egy plüss majom is jobban csinálná!" Hát még egy kétfarkú kutya!

A Kütyüshop deklaráltan politikamentes. A Kütyü Pártot is ennek megfelelően szerettük volna létrehozni, remélve hogy az így létrejött paradoxon és szingularitás elnyeli az egész hazai politikát. Végül inkább toltunk egy LAN party-t.

A méltán híres sorozat egy újabb vagy régebbi része, amelyben egy idióta féllábú galamb először galibát, majd új karriert csinál. Galamb-lelkűeknek nem ajánlott!

A sorozat összes többi részét mindenki megtalálja a videómegosztókon.

A zseniálisan őrült rajzfilm-sorozat újabb epizódja, melyben a csillag-vizsgáló fószer és állatai súlyosan megrettennek világraszóló felfedezésüktől, de az is tőlük. Burkoltan benne van a szektázás hátránya is.

Nem sorrendben pakolom őket, de nem is számít, nem egy összefüggő kerek egészet alkotó kompozícióról van szó.

Vagy szimplán csak egy kemény "gomba-party" következménye, iszonyat behaluval? Mindenesetre (szerintem) zseniális sorozat, foltosra röhögtem a nadrágomat tőle!

Ne ütközzetek meg, először én is a Puruttyán láttam. Viszont annyira vicces szerintem, hogy egyenként lehozom az összeset, ami csak fellelhető!

Elvitted az uzsonnámat? Jó étvágyat, te féreg, muhhhahaha :). Azért el tudnám képzelni ugyanezt higanyos változatban is (ekkor az elkövető is hamar meglesz, csak követni kell a fos-nyomot), illetve egy valóban gusztustalan, penészes változatban (ilyenkor azt kell keresni, aki összehányta magát).

Köszi N-nek a tippért :).

Lassan vége a nyárnak, ezért úgy érezzük, érdemes kicsit belehúzni a szórakozásba, most, hogy végre lehet. Ki is találtunk egy jópofa kis nyereményjátékot nektek! Azt gondoltuk ki, hogy megjutalmazzuk a Facebook-rajongóinkat, ha kellően rajonganak, és ezt át is tudják ragasztani másokra. Szóval a játék lényege, hogy ajánld az oldalt a barátaidnak, ismerőseidnek a Facebookon. Ha közülük legalább 35 rajong már az oldalunkért, küldj nekünk egy bizonyító erejű képernyőfotót (a hogyanjáról lent találsz egy helyes kis leírást), és tutira kapsz egy mini, 3x3x3-as NeoCube mágneses kockajátékot (éééérteeeed, kockajáték, kocka-játék, kocka nyereményjáték, muhhhaha), becsszó! Nincs apróbetű, nincs "jajjjmégeztakicsitveddmeg", csak egy biztos nyeremény.

Na, érdekel? Akkor olvass tovább!

Avagy: hogy lesz jóáras, ám mégis használható jacuzzi-medencéd, ahova meghívhatod minden spanodat és spannádat partyzni? Íme!

Tulajdonképpen ez egy reklám, szóval Addictnak kellene vele foglalkozni. Mi viszont kütyü szempontból nézzük a dolgot, és a Lego eleve egy szívcsücskünk. Ez a sok Lego figura pedig igazán imádnivaló, még úgy is, hogy kb. annyira zorkó fejet vág némelyik, mint Lorenzo Llamas, amikor végre kap egy újabb filmszerepet valami z-kategóriás erőszak- és csöcs-segg-központú akciófilmben. Tessék gyönyörködni benne. Már a tetkós Lego emberkékben.

...és az egész nem lenne az igazi egy jó kis bitch-tag (magyarul: ribi-rendszám) nélkül:

Forrás: Ads of the world via Inspire me now

Nem én vagyok az első, aki ír erről a megvásárolható, életnagyságú Han Solo cuccról, magam is láttam már több másik blogban is. Azt a kérdést viszont egyetlen más szerző sem tette fel, amit én most fel fogok tenni: TE kit fagyasztanál be? Előre szólok, hogy nincs jó megoldás, csak számodra megfelelő, amire most mi is kíváncsiak vagyunk, max. bólogatunk vagy a fejünket rázzuk, hogy neeeeem, mi őőőőt sohaaaa.

Hol is hagytuk abba? Báhh, mindegy is, úgysem időrendben haladunk, hanem csak úgy, dzsászt for fán (arról már nem is beszélek, hogy néhány régi kütyünél kideríthetetlen a "teremtés" pontos dátuma). Szóval a kütyüidiotizmus nem mai felfedezés, hanem az emberiség teljes történetét, történelmét átszövő jelenség, mely segítségével évszázadok, évezredek óta kísértjük a sorsot. Némelyek mulatságosak, némelyek közülük az életünkre törnek, de egy közös bennük: pártatlan szemlélőként mindegyiken remekül szórakozunk (na jó, az ejtőernyő-rucis és a madár-szerkós csókán annyira nem felhőtlenül). Ezekből (pontosabban az újakból, mert ezek vannak szépen ledokumentálva) kaptok most egy kis ízelítőt, több részletben, hogy könnyű legyen megemészteni.

1. Teamasina

Lehet, elsőre inkább tűnik a Tom & Jerry egyik pokoli gépének, mindenkit megnyugtatok: másodikra méginkább annak fog tűnni, ha elmagyarázom a működését. Az ébresztőóra kapcsolt egy kapcsolót, aminek a hatására egy gyufa egy mozgó dörzspapírhoz dörgölőzött, meggyulladt, így meggyújtva a spiritusszal megtöltött tálkát a kanna alatt. Amikor a víz felforrt,a gőz nyomása felemelt egy forgó emelentyűt, aminek a hatására a kanna megdőlt, megtöltve a csőrén keresztül az alatta előre bekészített kannát (egy másikat, amiben szervíroztak, kisujjat eltartva). Végezetül egy (fém)korong ráfordult az égőre, elzárva az oxigén útját, így kioltva a lángokat. A dátum: 1902. Helyszín: ki tippel Birmingham-re?

2. Zoknivédő zokni

Na, mit gondoltok, mi a leggyakoribb oka a zoknik kidobásának? Úgy van: kilyukadás a nagylábujjnál. Mostanság ez nem nagy para, veszel óccsóér' egy másik párat, Kína, Vietnam, Banglades és India könnyűipara verhetetlen az olcsó (és általában vaczak minőségű) ruhaneműk termesztésében (lassan már azon sem csodálkoznék, ha helyből a fáról szüretelnék a zoknikat, bár ahogy az amcsik haladnak a genetikai módosításokkal, ki tudja), de abban az időben (1920-as évek környéke, illetve a 2. világháború) ez bizony komoly probléma volt, így ennek az elő-lábtyűnek a feltalálása elég kézenfekvő volt. Akkoriban az volt a szólás, hogy a zokniáruk költségeit 80%-kal lehet csökkenteni ennek a holminak a használatával. A lábgomba kezelésének megnövekedett költségeiről nem szól a fáma.

3. Telefon droid

1964-ben a bécsi Claus Scholz készítette ezt a mihasznát. Mondom ezt azért, mert a robot képes volt felvenni a telefont. Pont. Ahhoz, hogy bele is tudjon szólni, vagy az üzenetet rögzíteni, már kiegészítőkre volt szüksége, amit gondolom úgy hekkeltek bele. Ha úgy vesszük, a robot nem volt más, mint egy felpimpelt emelőkar. Cöhhh, a gólem legalább járni tudott...

4. Rák-etetők

Az 1960-70-es évek volt a dohányzás (és a szexuális forradalom) aranykora. A nők is egyre szabadabbak lettek, olyannyira, hogy már nekik is szabad volt dohányozni (illetve most már ők is akartak, az egyenjogúság jegyében). Mindenki szívta (nézd csak meg a Mad Men bármelyik részét), volt, aki párban, van, aki magányosan, de hatványozva az élvezeteket. És a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát is hatványozva egyben. De hát ugye a házassági ceremónián is azt mondják: jóban-rosszban (de a jó pap is holtig tanul).

5. Pre-GPS

Nyilván az 1920-as években nem voltak még műholdak, hacsak nem a némafilmekben fellelhető, stilizált, kifli formájú díszletekre gondolunk, amiknek emberarca volt, mert hát az is mű-hold volt, különösen ha értitek a tréfát. Ha jól lövöm be a "célközönségünket", közületek még sokan tudják, mi az a térkép alapján navigálás (azaz, amit a szülők műveltek egy korántsem jónak induló nyaraláson, mert előbb-utóbb mindig veszekedés lett a vége). Ezzel a jópofa szerkezettel kompakt formában oldották meg ezt a feladatot, csak tekerni kellett. Persze emiatt már nem lehetett az asszonyt szidni, akinek ez hiányzik, maradjon a térképnél.

Via: Life, Dailymail, Wikipedia, internet innen onnan

Az emberiség egyre inkább a technika bűvöletében él, ezt jelzi az egyre több kütyübigyós oldal, ahol egymásra licitálva igyekeznek hírt adni a legújabb újdonságokról, fejlesztésekről, és ahol minden csilivili és csodálatos (ezzel szemben a magyar rögvalóság mondjuk teljesen más, gyakran a külföldi is, de ez már más történet). Szóval arra gondoltam, mi lenne, ha egy kicsit megnéznénk, honnan is jöttünk, mik voltak a régi emberek kütyüi, megmosolyogtató találmányai, és egyáltalán mi volt az a sokminden, amire nem volt szükségük. Gyűjtésbe fogtam hát, és most kaptok egy adagot a régi idők kütyüiből!

1. Ejtőernyő-szerkó

Mi vagyunk a Kütyüshop, nem is lennénk az, ha nem egy kissé morbid, ám annál elkeféltebb találmánnyal kezdenénk. Franz Reichelt nevét gondolom nem sokan vágják. Ő egy szabó volt a 19-20. században, aki tervezett egy ruhát, mely megingathatatlan véleménye szerint ejtőernyőként funkcionál. A sztori itt lesz ismerős, ugyanis 1912-ben engedélyt kért a párizsi hatóságoktól, hogy egy próbababát ledobjon az Eiffel-torony tetejéről, de végül annyira bízott a ruhában, hogy ő maga ugrott a bábu helyett, majd dimenziót váltott. Khm, mindenki a maga vallása szerinti túlvilágra gondoljon. Valahogy így:

2. Madár-szerkó

Innen egyenesen 1955-be repülünk, amikor is Leo Valentini, a világ leghíresebb "madárembere" kipróbálta a saját maga által alkotott merev szárnyakat (a kísérletnek voltak előzményei, előtte próbálkozott vászonból készült szárnyakkal is, amik nem voltak túl ellenállóak, illetve elmondása szerint merev fa-szárnyakkal sikeresen repült 3 mérföldet). Az említett úr fixa ideája volt a repülés, álma, hogy úgy szálljon ő is, mint a madarak. Ez speciel sikerült is neki, ha mondjuk a kerecsen sólymok zuhanórepülésére gondolunk, ugyanis 1956-ban egy légishow során egy repülőgépből kiugorva mutatta volna be az eszközt. A szárny azonban közvetlenül a repülőből való kiugráskor tönkre is ment. Ezek után a biztonsági okokból magával vitt ejtőernyőt sem sikerült kinyitni rendesen, így pár perccel később Reichelttel pacsizhatott a mindenkinek saját hite szerinti túlvilágon.

3. Riasztó

Végre valami, amibe nem haltak bele emberek. Azt hiszem, legalábbis (kellő elszántsággal minden akadály legyőzhető). Mondjuk hatékonyabb dizájnt is el tudtam volna képzelni neki, ráadásul olyat, ami egyben csapdába is ejti a behatolót. Ennek ellenére a szerkezet működőképes volt, Reichert öltözékével és Valentini szerelésével ellentétben. Amikor valaki be akart lépni a házba, az elmélet szerint a kiálló kallantyút betolta a szerkezetbe, ez pedig egy meglepően hangos kis csengőt szólaltatott meg. Persze jó kérdés, hogy egy ilyen szerekeztre hogy lépett rá az ember, tekintve annak szűk mivoltát. Kicsit nagyobb biztonságérzethez elkellhetett belőle jónéhány.

4. Pisztoly tárca

A 19. század vége felé az útonállók elég nagy problémát jelentettek. Ebben az időben egy ilyen találmány életet és böcsületet is menthetett. Ennek ellenére erről a kütyüről nekem óhatatlanul a bibliába rejtett laposüveg jut az eszembe. Lehet, hogy ez amolyan freud-i dolog?

5. Ujj-hosszabbító wannabe zongoraművészeknek

Az 1910-es években nem volt ritka az ujj-hosszabbító szerkezet, sőt, ma is használják. Az eszközt olyan hírességek is alkalmazták magukon, mint Debussy vagy Sztravinszkij. Illetve Schumann, akinek konkrétan teljesen hazavágta a kezét egy korai kivitel, így a karrierjét is, mint zongoraművész. Így maradt neki a zeneszerzés.

Csak szólok, hogy most pénteken és szombaton (2010. júli 16.-17., hogy azoknak a speed-függőknek is tiszta legyen, akiknek a most péntek-szombat = 2 hét múlva kedd és 3 hét múlva csütörtök) ismét tekerünk, ezért csak az Arena Plazaban fogtok tudni vásárolni. Aki pedig konkrétan Repülő Majomtól szeretne venni cuccokat, annak hétfőn kellene bemennie a Tartsay Vilmosba. A plázában a csajok viszont annál nagyobb szeretettel várnak mindenkit ezen a héten (vasárnap is ám!).

Mindent lehet fokozni, jó példák erre az ismertebb ruhatervezők a rettenetesen "praktikus" ruha-kompozícióikkal (pl. egy mezopotám ziggurat mint kényelmes kalap natúrkék bundás kutyát nyári naplementében sétáltató hölgyeknek). Az is lehet, hogy Darth Vader öltözéke is egy divatbemutató során ihlette meg a Star Wars jelmezesét, mondjuk valami hosszú köpenyes, halálfej-maszkos, de minimum rohambilis kiscsaj végigcsámpázott a kifutón a befutás reményében (bár aki azokon az emelvényeken megy végig, valószínűleg már valamennyire befutott), amikor a jelmezmester kiszúrta, hogy hoppá. A végét mindenki el tudja képzelni ennek a fiktív sztorinak: a ruhatervező a "költeményével" együtt csúfosan megbukott, a jelmezmester pedig megcsinálta élete műalkotását. Kb. ez lehet a lényege a "jó időben jó helyen"-nek.

DE! Mi lett volna, ha tovább gondolják a kifutón a dolgot, vagy ha nem bukik meg a ruhatervező a cuccal? Vagy már eleve egy dizájnernek adják oda, nem ruhatervezőnek? Kb. ez:

Elnézve a maszkokat, elég tetszetősre sikeredtek, ügyes munka. Mellesleg én is úgy találtam a The Padrino.com-on.

Aki mostanában járt a Tartsay Vilmos utcai üzletünk környékén, az láthatta, hogy a házat éppen felújítják, így a bolt előtti terület el van kerítve szalaggal. Nem lennénk Kütyüshop, ha nem használnánk ki, így most

FIGYELEM!

Kitört a budai LIMBÓ LÁZ, aki ezen a héten csütörtök (2010.07.15.) 18:00-ig úgy jön be a Tartsay Vilmos utcai boltunkba, hogy az elkerítő szalag alatt átlimbózik, annak 5% kedvezményt adunk minden kütyünk árából. A mutatvány csak úgy érvényes, ha azt én is láttam! Előfordulhat, hogy esetleg le is fotózom, úgyhogy aki híres akar lenni, várjuk szeretettel, hehe.

Amikor csinálom a leírásokat, oda szoktam írni a korhatárokat azoknál a kütyüknél, amelyeknél azok fel vannak tüntetve. Ezek elég viccesek szoktak lenni, unokaöcsi és unokahugi simán elszórakoznak 4 és 2 évesen az 5+-osra kategorizált cuccokkal. Persze értem én, hogy az apró alkatrészeket lenyelhetik, felszippanthatják, az élesekkel kibökhetik a saját szemüket és hasonlók, de ez nem törvényszerű, másfelől meg ebben a korban azért van ott mellette a szülő, hogy figyeljen a gyerekre és akinek amúgy is a felelőssége, hogy a kölök semmi hülyeséget ne csináljon. Persze hülyeség ellen nincs orvosság - illetve van, de az túl brutális és morbid egyes érzékeny gyomrúak számára, aztán valaki megint minket küld el Ánuszpartra nyaralni, mint Michael Jackson kapcsán -, de ez a hülyeség a szülő hülyesége, mit enged meg a gyereknek és mit nem, illetve mennyire figyel oda arra, kedvenc csemetéje mit csinál. Ha lesz*rja, akkor meg ne próbálja a gyártóra vagy másokra hárítani a felelősséget. Magyarán: ne adjunk a visítozva rohangászó Ernőkének a kezébe egy régimódi hústűt hogy nesze fiam játszál vele, mert az a mi hibánk lesz, ha azzal bármilyen sérülést okoz, nem a gyártóké, akik 20 évvel ezelőtt még elvártak az emberektől egy alapvető intelligencia-szintet és nem írtak rá ilyeneket.

A gyerek szempontjából nézve a dolgot: ha Ernőke mégis megsebesíti magát a hústűvel visítozva rohangálás közben, nem valószínű, hogy egyhamar újra a kezébe veszi, ha meg mégis, az már darwini eset, Ernőke nem tanulta meg sem a szülői figyelmeztetések, sem a saját rossz tapasztalatai ellenére sem, hogy vannak dolgok, amelyek nem játékok, illetve nem a gyerek kezébe valók (és amit a kedves szülőknek is meg kell tanulniuk). Egyébként is: mindegy, milyen idős a gyerek, ha nem figyelsz rá, 12 éves korában ugyanúgy meg tudja sebesíteni magát egy 5 éves kor fölött javasolt holmival, mint 3 évesen.

Az egész apropója: a gigabuborékoló szövegét írtam, ahol a leírásban az szerepel, hogy 6 éves kor fölött ajánlják. Ez a kütyü alapvetően gigászi buborékok eregetésére való, tényleg fantasztikus dolgokat lehet vele művelni, és simán oda fogom adni unokahuginak és unokaöcsinek, annak ellenére, hogy nem érték el még a kijelölt korhatárt. Max anyu/apu vigyáz rá.

Kedves Barátaink, kedves Kütyüfreunde!

Ki szereti a sci-fi-t? Na jó, a kérdés csak félig releváns. Történt ugyanis, hogy az SFportál (az egyik legnagyobb hazai science-fiction weboldal) volt olyan kedves és meghívott bennünket az egyik nagyon jelentőségteljes találkozójára. Na nem mint hallgatóságot, hanem egyenesen mint előadót, így a találkozón nekem is lesz egy kis előadásom, melyet ajánlok mindenki figyelmébe. Részletesebben az SFportálon olvashattok róla.

Aki éppen otthon hereverézik és baromira nincs jobb dolga, nézze meg az előadást a neten (streaming is lesz). Július 10-én, tehát most szombaton valamikor 12:30 körül (az enyém csak egy 20 perces kis session) kerülök sorra. A programot amúgy is ajánlom mindenki figyelmébe, 2 sztárvendég is lesz (nem, nem magyarok, itthon nincsenek sztárok), Rick Worthy és David Nykl. Aki bennünket néz, köszi és jó szórakozást ("Good evening, Minnesota!").

UPDATE! Fentiek okán július 10. szombaton a Tartsay Vilmos utcai boltunk egyáltalán nem lesz nyitva. Az Arena Plaza-ban a csajok viszont szeretettel várnak mindenkit, úgyhogy kivételesen oda kellene menni!

Hófehérke és a 6 gyászoló törpe küldi elhúnyt barátjuk emlékére a U2-tól a Vidor without you című dalt...

Köszi sodródó BLajosnak.

Hát kérem, új műfaj születésének lehetünk tanúi e történelmi pillanatokban: az informatikai drámának. Az első, valóban szívbemarkoló filmmművészeti alkotás trailer-e következik, based on a true story. Zsepit készenlétbe, ez a bő 3 perc már elég ahhoz, hogy könnybe lábadjon az orrod!

Via: Mashable

A kedvencünk az, amikor valaki komolyan veszi a Kütyüshopot, kütyüket, leírásokat, illetve ezek bármilyen kombinációját. Namármost nekünk alapjában véve ÉRTELMES (csupa nagybetűvel, mert valóban, és ne tudjátok meg, ez kurvajó érzés!) rajongóink, érdeklődőink vannak, akik értik is a viccet, nagyon kevés az olyan emberek, hozzászólások, levelek száma, akik valamin háborognak, valami nem tetszik nekik, és egyszerűen nekünk esnek (az indulás óta kb. 3-4 fő + 1 ismert humorista(?) a több ezer vásárló, és a sok tíz- vagy százezer komment illetve e-mail közül, ez azért jelent valamit :)).

Természetesen a nagy számok törvénye alapján mi sem maradhatunk ki a szórásból, és a 3-4 ember közül 1-2 tud netre való gyöngyszemeket produkálni a valóságtól teljesen elrugaszkodott, végletes gondolkodásával. Mi nem vesszük magunkat annyira komolyan, mint ők minket, pontosabban a rajongásuk tárgyát, legyen szó akár környezet- és állatvédelemről, akár celebekről, akár vallásról, másrészt mi őket sem vesszük komolyan, tekintve, hogy meglehetősen fanatikus/ortodox mentalitású emberekről van szó, akikkel szemben észérvekkel nem lehet győzni, akiket általában elvakít a fanatizmusuk, és olyannyira elfedi szemük elől a realitásokat, hogy meg sem próbáljuk meggyőzni, jobb belátásra bírni őket. Sajnos kollektíven jellemző rájuk az is, ha engednénk nekik és hagynánk, hogy ők győzzenek, akkor sem lennének boldogok, saját fanatizmusuk állja ennek útját (higgyétek el, tudom, miről beszélek).

Velük szemben 2 megoldás kínálkozik: 1. totálisan ignoráljuk őket; 2. kihasználjuk a remek lehetőséget, és eldiskurálgatunk velük a magunk kütyüshopos módján, a TI szórakoztatásotokra. Szerintetek melyiket választottuk? Kezdődjék hát a diskurzus a fanatikusokkal!

Mondjuk az pont nincs. Sokkal inkább örömet, sőt, büszkeséget (de balítéletet semmiképpen nem) érzünk, mivel megnyitottuk az Arena Plaza-ban a legújabb Kütyüshop-shopot (sokan oda is jöttek hozzánk, hogy "nini, Kütyüshop, de jó, imádunk benneteket", amitől jelentősen megnőtt kebelméretünk). Ez több okból is jó Nektek (már a nyitás, de a kebelméret is, hehe).

Egyrészt közelebb leszünk sokkal több emberhez, akik eddig rakéta-saruval, teleportáló berendezéssel, netán időgéppel értek volna el bennünket munka után és zárás előtt - németes kifejezéssel élve - am Arsch der Welt (kb. a világ segge partján), mivelhogy az Arenabéli képviselet 10-21 között van nyitva, kivéve vasárnap, amikor 10-19 között.

Másfelől az adottságai is sokkal jobbak, mint a Tartsaynak, parkolás, buszmegálló, Keleti, mozi (tényleg, az ott van tőlünk egy köpésre), hétvégi nagybevásárlás, evés-ivás-pénzfelvétel is sokkal okosabban meg van oldva, és ha valakit érdekel, 2 helyes, kedves, jóarc csajszi adja el a kütyüket nektek, ami azért nem mindegy, mivel az ember arca adott, én sem cserélgetem a sajátomat állandóan (egyébként is úgy hozzám nőtt már), az övükét meg mégiscsak jobb nézni (na jó, többeknek biztos jobb, mint egy Repülő Majmot nézni, de aki az én rajongói táboromhoz tartozik - mert biztos van ilyen :) -, azt továbbra is várom a Tartsayba). Szóval gyertek, vásároljatok, meglátjátok zsírcsákány lesz!

Az előző bejegyzésnél jelzett oldal annyira tetszett, hogy muszáj egy másik csináld-magad kütyüt bemutatnom. Ez az Arduino óra. Az arduino egy mikrokontroller, ami gyors és egyszerűen programozható, valószínűleg ezért is terjedt el annyira mind művészeti, mind hobbielektronikai körökben. Itt is ez a helyzet, erre a mikrokontrollerre alapozva hozták létre ezt a remek órát. Hogy mit tud? Nézd meg a videót!

Egyszerűen minden kütyübuzi álma, nekem mindenesetre must-have.Aki szeretné maga összeeszkábálni házilag, annak a leírás az instructibles.com-on elérhető. A lustáknak meg néhány kép ízelítőül.

Peti patkánynak nem volt túl tartalmas élete. Egész nap a szemetet és az emberek otthonait túrta kajamaradékért, az esténként pedig a csatornákba járkált szocializálódni a cimbikkel és természetesen csajozni is. A nagy kalandok kb. itt be is fejeződtek, soha nem élt laboratóriumban (pláne nem nőtt meg akkora méretűre az agya, hogy minden este el akarja foglalni a világot egy ostoba segéddel), nem utazott hajón, vonaton, és a mezőgazdasághoz is vajmi keveset konyított, annak ellenére, hogy egyik unokatestvére szerint ott van az igazi paradicsom, Peti azonban nem rajongott a piros terményért.

Egyik este már kissé kábultan a csatornában bedobott szennyvíz-felesektől egy különös helyre tévedt. A hely tele volt mindenféle más állattal. Először meg is ijedt tőlük, már majdnem el is menekült, amikor látta, hogy helyben őriznek valamit, bár nem látott semmit. Igazából nem is törődött vele, mert hirtelen isteni illatot érzet az egyik sarok felől. Mire észbe kapott, már csattant is az egérfogó a nyakán.

De itt nem ért véget az élete, hiszen Erik, a preparátor nem hagyta kárba veszni múlékony porhüvelyét, és életet lehellt bele. Először elkészítette a belső töltőrészt akkorára, amekkora Peti volt.

Ezek után a két LED-et összekötötte a kapcsolóval és az elemekkel, amiket a "töltelékre" szerelt: a hátsó részére került az elem, a kapcsoló pedig stílusosan Peti szíve helyére.

Nem volt más hátra, hogy Peti maradványai új életre keljenek, mint hogy az egész démoni szerkezetet a bőrébe csomagolja.

Erik - hogy Peti több szuperképességet is birtokoljon, mint Erik örök rabszolgája, aki nem érez sem fájdalmat, sem hideget, sem meleget - még mágneseket is tett Peti bőrébe, így Peti készen állt arra, hogy Erik minden parancsát végrahajtsa, gondolkodás, hezitálás és erkölcsi, morális aggályok nélkül.

A mágneses LED-patkány pontos leírást megtaláljátok az instructables.com-on.

35 év. Szép ívű (=hegymenetes) karrier. Rengeteg elismerés a köznapi emberek és a design világának nagyjaitól is. Kiállított munkái a new york-i Museum of Modern Arts-ban (MoMA). Itthon a Kütyüshopban mi is áruljuk az általa tervezett napfénysárga, holdfénykék, és hajnalbíbor színben pompázó befőttes üvegeit. Első sikerét azok az ezüst kapszulák hozták meg, amelyeket lenyelve ezüstösen csillogó lett a szar (az ezüst a szervezetből emésztetlenül távozik). Tobias Wong 35 évesen önmaga döntéséből felmondott az itteni világban.

Tobias, ha olvasol bennünket itt lent/fent, kérlek hogy kicsit design-old át a mennyet (vagy a poklot vagy  a nihilt, akárhol is vagy), mire jövök. Köszike. Nyugodj békében!

Kedves Gyerekek!

Teddy maci egyik nap olvasta az újságokban, hallotta a hírekben, milyen sok ember járt szerencsétlenül a nagy májusi árvízekben, ezért úgy döntött, hogy támogatja a károsultakat. Sajnos homokzsákot nem tud pakolni, de látta, hogy a Magyar Vöröskereszt 1749-es számát hívva, vagy arra egy SMS-t küldve az "ARVIZ" vagy "ÁRVÍZ" szöveggel, 200 Ft-tal segítheti a bajba jutottakat, akik közül sokaknak szinte mindene odalett, így hát elhatározta, hogy él is a lehetőséggel. Küldött is SMS-t, nem is egyet, így közvetve ő is hozzájárult, hogy legalább valamelyest enyhítse az emberek elvesztett értékeik és életük egy részének pusztulása miatt érzett fájdalmát.

Mindazonáltal Teddy megkér minden csupaszív embert, rajongót, kibicet, net-trollt, szangvinikus mimózát, stb., tehát BÁRKIT, aki úgy érzi, tennie kell valamit, hogy Teddy-hez hasonlóan segítsen, és hívja a 1749-et vagy küldjön SMS-t az "ARVIZ" vagy "ÁRVÍZ" üzenettel.

Az SMS-t természetesen mi küldtük a Kütyüshop telefonján, de a lényeg ugyanaz, küldjetek SMS-t vagy telefonáljatok, nem ez vágja haza a költségvetéseteket.