Nem is fokozom a kedélyeket holmi kitalált történetekkel, amik vagy igazak, vagy nem, vagy de, inkább nektek szegezem a szokásos kérdést: MAJBFE?
Újabb kvíz, megfejtés kb. 1 hét múlva. Akármit írhattok hozzá, minél elborultabb a magyarázat, annál jobban szórakozunk.
Jó találgatást, jó sztorizgatást, Happy Kütyü Friends!
Hosszú idők óta látott legötletesebb kreálmány New York utcáin, egy ismeretlen művésztől. 
Kedves Kütyüfreunde, újabb kvíz (majdnem szó szerint, hehe). Nézzetek rá a képen látható izére avagy kütyüre, és állapítsátok meg róla, hogy Mi A Jó Büdös Franc Ez (ha még nem jöttetek volna rá, ez a MAJBFE rövidítés feloldása). 1 hét gondolkodási időt kaptok.
Ismét egy hatásvadász cím (egyet szerzőtársam egyszer már eljátszott), bocsi, 1-2 extra vásárlóért és látogatóért (ÉRTETEK, hélo, tessék értékelni!) a lelkünket is eladjuk ha kell, hehe.
A lényeg: a Kütyüshop újra megmutatja valódi arcát és a kütyüket Nektek a TV-ben, láthatjátok az elvetemült ábrázatunkat, amivel nap mint nap a kütyük és a TI érdekeitekben tevékenykedünk, csak hogy egy kis mosolyt kalapáljunk a szátok köré. Jó, nem túl hosszú, ráadásul ennyi idő kevés ennyi kütyü bemutatására (egy kütyüről egy egész felolvasóestényit el lehet pofázni), de azért igyekeztünk mi is, meg a stáb is, dicséret nekik is.
Így most már mi is elindultunk a celebbé válás útján, egyszer még azon kapjuk magunkat, hogy más celebeknek főzzük a zsíroskenyeret, amit aztán jól lepontoznak. Vagy kivisznek bennünket egy idilli szigetre, és mindenáron meg akarnak menteni onnan. Csupa olyan dolog, amikért mások az utolsó kismackós bugyijukat is odaadnák. A végén meg haknizhatnánk a budapesttévén, ha már senkit nem érdeklünk. De ez úgysem fog bekövetkezni, mi csupa megújulás vagyunk, nem juthatunk ilyen sorsra. De ehhez TI is kelletek. Nézzetek minket, nem akarunk a BPTV-n haknizni!
Ismertem Bélát, igazán nagy koponya volt. Ezt valószínűleg a 6 éves korában megállapított genetikai defektusnak köszönhette, überméretű fejéért sok szenvedésben volt része, hisz mind tudjuk, hogy a gyerekek nem csak hogy kegyetlenek, de gyakran az igazságra csodálkoznak rá, nem gondolva arra, hogy az esetleg kellemetlen lehet a "csodálat" tárgyának (persze az embereket nem lehet tárgyként kezelni, inkább alanyként, bizonyos szituációkban pedig állítmányként).
Sokszor próbálták vígasztalni szülei, ne aggódj a fejed miatt fiam, majd hozzá fejlődik a tested, de ez nem segített Bélán. Egészen haláláig ez így is maradt, és mivel csak a lelkünk és a testünk válik külön eme természetes procedúra során, a feje még halála után is ekkora maradt.
Egyik este a helyi motoros banda (a Gyehenna Famulusai) mind a 10 tagja a temetőben tartotta banda megalakulásának 1. évfordulóját, amikor az est centenáriumi kevert rum-császárkörte - sör kombóját (vagyis a 100. pohár tanyakoktélt) megünneplendő, Zetor néven ismert, többszörösen büntetett előéletű társuk veszettül nekiesett a Simsonnal burn-outolni a temető földjén. Ekkor került elő onnan Béla elképesztő bucóját, a lebontó organizmusok által szépen lepucolva, bár nem kifőzve. A rumcsájsz megtette hatását, és Zetor a fejébe nyomta a koponyát, mint sisakot. Gondolta, itt az idő, hogy feljebb lépjen a motoros ranglétrán, és berontott a helyi krimóba. Vesztére, mert az archeológusnak nem éppen tekinthető kocsmai keménymag annyira megijedt az általuk vámpírnak vélt egyed láttán, hogy egyből két karót döftek keresztül Zetoron (egyet a jobb, egyet a bal oldalon, mivel meglehetősen hiányos anatómiai szakismeretekkel rendelkeztek), és miután kitört közöttük a vita, hogy mégis inkább farkasember vagy zombi, ezért először keresztül lőtték ezüstgolyóval, majd levágták a fejét egy ásóval.
És most találós kérdés: szerintetek ez VALÓJÁBAN micsoda?
Csak 500 dollárért bárki magáénak tudhatja. De a hatás eléréséhez elég egy disznóvágáson hófehér porcelánban kínálni a kávét.
Nagyon csini cuccokat sikerült fellelnünk az internet sötét oldalain (mert az internet bizony sokoldalú, éééérteeed, sokoldalú - sok-oldalú, muhaha). Ezeket az ékszereket szerintem simán fel lehet venni az Operabálba, ott már úgyis annyi sok döglött állat lóg a nők nyakában, az étkezőasztalon is van belőlük jónéhány, úgyhogy egész arisztokratikus társaságba kerülnek, persze ez sem a mókust, sem az összes többi állatot nem fogja vígasztalni. Ja, és légy felkészülve arra, hogy nyakon/fülön öntenek vérrel az állatvédők, vagy ami még rosszabb, jön a 4 mancs. Hogy miért? Ha nem vagy szakértő (mint ahogy mi sem, talán Puruttyáék még lehetnek, ők ilyen betegek), elmondom, ezek a nyaklánok és fülbevalók valódi mókusmancsból készültek, kézzel, fagyasztásos szárítási eljárással, bármi is legyen az.
Lepd meg vele életed hölgyét, szíved választottját, és esetleg kiegészítőként mellékelhetsz hozzá 1 frédibéni-jellegű babydollt is (az utolsó kép kakukktojás, mert nem mókusból van, az egy galamb lába).
Forrás: Etsy.com
Mint azt említettük, elképesztően balherék vagyunk barkácsolás terén. Viszont az alábbi kis videó azt bizonyítja, nem kell ám holmi puccos egyetemen robotmérnöki diplomát szerezni ahhoz, hogy valaki egy robotot össze tudjon rakni, elég egy kis időt rászánni. Szóval íme: a robotkar összeszerelése egyszerűen, avagy a fakezűek tákolása (TÁDÁÁÁMM)!
Igen, a videó fel lett gyorsítva, nem hisszük, hogy mindenki ráér kb. 3 óra 10 percen keresztül nézni (ennyi a real-time vágatlan anyag hossza), ahogy szenvedünk, mint pinokkió a dekopírfűrésszel (istenem, mennyit hallottam ezt a szót az utóbbi időben, de ennek okát később eláruljuk itt a blogban is).
A nagyobb, hosszabb, vágatlan "filmet" sajnos nem tudtuk feltölteni, így ezt nem embeddeltük, pedig higgyétek el, erre még Uwe Boll (közismerten és demokratikusan választva a világ legrosszabb filmrendezője) is elmorzsolna egy büszkeségtől kicsordult könnycseppet szeme sarkában, szerintünk simán lehetne jelölni a világ legunalmasabb videójára (talán elküldöm anesztes haveromnak, az OEP egy tankerhajónyi lóvét spórolna a drága altatószereken, aztán senki ne csodálkozzon, ha a következő műtét előtt szuris tálca helyett egy monitort tolnak be, amin a mi videónk megy, real time-ban). Uff, én szóltam!
Ashlam Harrafshagir türkmén uralkodó rendkívül felvilágosultnak számított kortársaihoz képest. 15000 kötetes könyvtára volt, a benne levő (sokszor irodalomtörténeti és technikatudományi kuriózumok) nagy részét olvasta, igazi szenvedélye viszont a modern technológia tanulmányozása volt.
Londoni tanulmányai során kezdte foglalkoztatni a jövő gondolata, gyakorlatilag tekinthető a jövőkutatás első pionírjának. Főképp az érdekelte, hogy fog az információ áramlani az emberek között, ugyanis azt már észrevette, hogy az új üzenettovábbítási és közlekedési megoldások miatt felgyorsult az emberek közötti információáramlás, amely a gazdaságnak is lökést adott (a fejlődés azóta is töretlen). Mivel bejáratos volt Európa uralkodóházainak udvarába is, ott volt az első írógép bemutatásán is Bécsben (Peter Mitterhofer ott mutatta be először találmányát). A bemutatón azt hitte a készülékre, amikor először megpillantotta, hogy egy újfajta távíró berendezés. Aztán este miután jót nevetett a tévedésén, elgondolkodott rajta. Mennyivel célszerűbb lenne a távírót úgy megcsinálni, hogy az írógép betűit nyomkodva jönne létre a jel a távírón. Ezt egy hozzá aplikált kis írótáblával is lehet kombinálni az egyszerűbb használat végett.
Sajnos a herceg (akkoriban még az volt) a műszaki tudományokban nem volt kiemelkedő tehetség, inkább volt tekinthető lelkes amatőrnek, így a fantáziáját használta alkotásra a meg nem szerzett tudása helyett. Ekkor képzelte el a táv-írógépet és valósított meg egy nem működőképes változatot, ami a képen is látható.
A szerkezet konkrét műszaki megvalósítás híjján nem kapott visszhangot tudományos körökben, ezért amikor visszatért hazájába, úgy döntött, hogy magával viszi. Szomorú sorsa meg is pecsételődött eme remek szerkezetnek, a palota egyik helységében találtak rá, mélyen elrejtve Ashlam Harrafshagir többi holmija között, szélesebb körben sosem lett bemutatva. Pedig a maga nemében egy páratlan műalkotás volt, ízléses kidolgozásával és előremutató formavilágával még a korában is műalkotásszámba ment volna. De ez a zsenik sorsa: a koruk nem képes megérteni szellemük nagyságát.
De nehogy elhidd, a kütyü tulajdonképpen egy napjainkban készült Mac mini, amit egy lelkes steampunk rajongó, bizonyos Dave Veloz alakított át ilyen formájúra a közelgő esküvőjére.
Forrás: Steampunk Workshop
Azért itt egy kis csalás történt, nem teljesen legóból készült a mű, az alkotó elmondása szerint az alap egy műanyag koponya volt amire ráragasztgatta a legó darabokat.
Mindig is szeretted volna tudni, miért van maszk Repülő Majmon? Szeretnéd tudni, kit rejt az álarc? Vagy azt, hogy ki Tengu magyar hangja? Megtudni, mi az élet értelme, vagy miért nem a fekete dobozok anyagából készülnek a repülők, ha azok elpusztíthatatlanok? Szeretnél válaszokat? Nem valószínű, hogy kaptok, de egy biztos: láthattok bennünket élőben kütyüzni a Cool TV Cool live adásban, 14:30-15:00 között, jeee. Szóval aki nem dolgozik éppen, vagy egy sportkocsma (mennyire paradox kifejezés) vagy műszaki cikk áruház a munkahelye (TV-részlegre kérd magad erre a napra!), nézzen bennünket és/vagy a kütyüinket! Vér, videó, akció, olléé.
A Lego egy remek, kreatív találmány, annak ellenére, hogy megvannak a maga korlátai, pont az elemek pixel-jellege miatt. Elég nehéz egy könyökben és térdben nem hajló, egységfejű, egységtörzsű figurába egy Rambót vagy egy Dzsémszbondot beleképzelni, különösen a jól megszokott kiegészítőik, a megfelelő fegyverek nélkül. Persze ez egy egészséges pszichikai fejlődésre szánt gyerek esetében abszolút anti-szempont (bár én annak idején építettem a legómennek pisztolyokat, puskákat). Volt. Mostanáig. Vagyis 2006-ig, amikor is a BrickArms Will Chapman agy-vajúdása során megszületett.
Nos, ők nem csinálnak mást, mint lego-kompatibilis élethű fegyvereket gyártanak, illetve sok esetben a figurákat is maguk csinálják, hogy James Bond ne úgy nézzen ki, mint a lego-kórházi lego-ápolónő egypetéjű ikertesója fura "szirénával" a fején (tudjátok, ami minden lego-figura sajátja volt, és arra pattintottad rá a sisakokat, parókákat, illetve az gátolt az épített autóba való beszuszakolásban), hanem legalább a másodlagos nemi jelleg kitűnjön.
Persze nem csak őket kapta el a gépszíj lego-témában, egész kis mini szubkultúra formálódott köré lelkes rajongókból (egy komplett szakmai blog foglalkozik ezekkel, javaslom látogassatok el az oldalra), ennek ellenére szerintem nem lehet feltámadásról és/vagy második hullámról beszélni (bevallom, nem kicsit nosztalgikus érzések fognak el a képeket nézegetve, a leendő gyerekemnek tuti fogok venni legót legott, csak hogy kiéljem önző vágyaimat). Személyes kedvenceim a Christoph Niemann által kreált new yorki életérzés lego reprodukciója, illetve a lego love parade/budapest parádé, egyszerűen mindkettő zseniális.
Nézegessétek szépen, és ámuljatok, mik vannak!
Szinte bűn megenni, remélhetőleg nem gomba és teknősízű. Talán a barack illene legjobban hozzá, ugye? :)
Mint arról már beszámoltunk, szponzorálunk egy scene.hu-s online grafikai versenyt (tudom, egyeseknek ez már a könyökén jön ki, de olyan jól esik leírni, hehe), ahol szavazni lehetett az általatok legjobbnak ítélt műre. A szavazás lezárult, az eredmények megvannak (egyikőjük egy orosz katonai bunkerben húzta meg magát Taiwanon, japán halásznak öltözve, még a bálna is ott volt a vállán, azt hitte, nem találjuk meg, vagy nem ismerjük fel). A sorrend a következő:
1. Can anybody hear me? by Morci
2. Nibiru -a kígyóisten papja- by Bodnár Balázs
3. Falcon Reborne by FarkasÁdám
Mondhatnám a szokásosat is, hogy gratulálunk a nyerteseknek, meg minden, de az olyan snassz, mi pedig nem vagyunk snasszok, legalábbis nem akarunk azok lenni. Gyerekek, gyertek be a kütyükért, megérdemeltétek, élvezzétek a sikert és a jutalmat, jeee!
Új trend az unalmas teddy mackók mellé, vagy csak egy szigorúan kattant felnőtteket érintő őrület? Az biztos, hogy gyerekek kezébe nem adnám, de Ti mit gondoltok?
A 70-es években nagy divat volt az elektrotechnikában a nixie cső (bocs, ennek nem találtam sehol a magyar megfelelőjét, de lehet írni, aki tudja) és az elektroncső, szinte minden sci-fi-ben szerepeltek valamilyen formában, mint iszonyú high-tech és jövő kütyü, az űrhajók plusz 1 (?) fője, aki mindig segít, ha baj van, mégis az embereket tüntetik ki.
Bármilyen hihetetlen, napjainkban is vannak ezeknek az eszközöknek fanatikus rajongói, akik bizony kedvenc csöveikből elképesztő dolgokat hekkelnek össze, az egyik ilyen a cathode corner nevű oldal ezermestere, aki mindenféle elektronikus kütyüt előszeretettel készít el, főleg elektroncsövekből (a katódsugárcső márpedig egy elektroncső, a későbbi okoskodóknak).
Itt van pl. az egyik, a nixie csövekből tákolt karóra. A nixie egy különös neon cső, amit régebben számológépekben, illetve egyéb kijelzőkben alkalmaztak. A képen látható órát ha megnézitek (katt a nagyításhoz), láthatjátok, hogyan zsúfolták bele a számokat egyetlen búrába annak idején a csövek készítői (ez gyári fícsör, nem az óra készítője eszkábálta össze így).
És igen, kérdezhetnétek is, hogy ha csak 2 számjegyet tud kijelezni egyszerre, hogy lehet leolvasni az időt. Nos, kétszerre. Ezt az oldalon fellelhető videó is jól szemlélteti. Amúgy a kijelzés akkor indul be, ha egy adott szögben elfordítod az órát, ezt a szöget pedig a júzer állítja be.
A másik nagyszerű, és nekem nagyon tetsző darab egy katódsugárcsőből épített asztali óra. Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy ősrégi TV-ből vagy oszcilloszkópból (inkább ez utóbbiból) kioperálták volna a csövet, és órát építettek volna belőle, vagyis az oszcilloszkóp jeleit addig babrálják, amíg a kívánt időt és szöveget meg nem jeleníti. 
Ehhez a készítő hozzátársította még a hátsó panelen található beállító gombokat és tekerentyűket, amivel mindent be lehet állítani az órában. Láthatóan pilótaigazolvány is jól jön hozzá.
Az alkotó nem rejtett semmit véka alá, mindkét óra esetében látszik a teljes belső szerkezet, ami szerintem egy ilyen szerkezetnél egy kötelező dizájnelem véleményem szerint.
Akinek instant get érzése támadt, annak még elmondanám, hogy az óráknak ára van, nem is kevés (tekintve, hogy évek munkájáról van szó, mire sikerült működőképes formára hozni, ez reális is). A karóra ára $395, + $30 a kiszállítás itthonra (USÁ-ba csak 10 dolcsi), míg a katódsugaras óra $999 körül mozog (ebben benne van a GPS és a hálózati adapter).
Kipróbáltad már, mi történik, ha odamész egy drogdílerhez, hogy "haver, add már oda azt a zacskó herkát, kipróbálom, mielőtt megveszem, hogy hat-e". Nos, bátran kijelenthetem, nálunk itt a blogban ezt ezentúl megteheted a paradiszk nevű kütyünkkel, nem kell aggódnod, hogy fogod kifűzni a smalltalk után a betoncipőt.
Másfelől ez egyfajta premier is egyben, hiszen nem nagyon tudok olyan esetről, amikor közösségi online "drogtesztelésre" szólítottak fel bárkit is, ráadásul mindezt ingyen (igen, én most egy szemét virtuális díler vagyok, aki online beetet benneteket).
A hogyanja a következő: indítsd el a videót, jól bámulj a képernyőbe (a teljes hatás érdekében tedd ki teljes képernyőre a videót), tekerd fel a hangerőt, és élvezd a hatást. Dőlj hátra, lazulj, nem fogja senki rádtörni az ajtót (ha anyád mégis megjelenne, mondd azt, hogy még mindig jobb, mintha az utcán csavarognál, és te sem tudnád, hol vagy, nemhogy ő).
Nézd meg a videót, a lenti szöveget csak utána olvasd el!
Most, hogy megnézted a videót, mi irányítunk! Minden pénzedet nekünk adod! Minden vagyonodat elköltöd a kütyüinkre, és a választásokon a Nemzeti Demokratikus Kütyüpártra (NDK) szavazol. És most kattints a webshopunkra, és vásárolj be szépen (ezzel is a békét véded)!
legalábbis a jCauty&Son kiállítás szerint, akik a jól ismert rajzfilmsztárokat helyezték egy kicsit realistább megvilágításba.
Egy előző posztban már büszkén említettük, hogy szponzorai vagyunk a számítógépes underground kultúrának, melynek első stációjában a Kütyüshop freestyle gfx competition nevű (aki első olvasás után visszamondja, választhat egyet egy hibás pont mátrix óra, egy hibás bullshit gomb, vagy egy hibás macska-far-agó közül) online grafikai verseny nyerteseinek osztunk ki ajándékutalványokat.
Az első jó hír, hogy a verseny lezárult, így elérkezett a szavazás ideje. A teendő a következő: ellátogatsz szépen a Scene.hu oldalon a Kütyüshop freestyle gfx competition hírhez, megnézed a versenyműveket, és szavazol a neked tetszőre, a nyertes meg felmarkolja a jutalmát, a sok lét és a nagy nőt (vagy a nagy lét és a sok nőt?), és cut, mint egy hollywood-i kasszasiker filmben. De mivel az élet nem ilyen, egyben nevelő célzatú megjegyzést is fűznék hozzá: a cél eléréséért folyó verseny (pl. egy jó állás, sportverseny, grafikai verseny, szép hölgy kegyei, "lottóötös") megnyerése csak az első lépés, amit elértél, azzal kell is tudni kezdeni valamit. Hiába nyersz meg x versenyt, ha utána kidobóként végzed egy rossz hírű szórakozóhelyen, vagy ami még rosszabb: műsorvezetőként a Budapest TV-nél. Tehát szavazz, különben bemondó leszel!
Bevallom ez hatásvadász cím volt.
Sajnos még csak tervként létezik, John Nouanesing tollából/számítógépéből. Tökéletes asztal lenne pld Dexter számára... :)
Na jó, nem verseny, csak lehetőség, de erre biztos többen felfigyeltek. Szóval: mivel a Kütyü Shop nem csak egy öncélú webshop, hanem egy szórakoztató oldal is egyben, felhívom mindenki szíves figyelmét, hogy van lehetőség beküldeni felvételeket. Vagyis ha sikerült rendesen megszivatnod valakit egy sokklabdával, az idegszart hoztad rá a plázák népére az űrbetmeneddel, becsajoztál a pont mátrix órának hála, netán a tetkókar láttán a motoros kocsma balhés törzsvendégei alárendelt csótányként tértek ki utadból (és ezt egy haverod fel is merte venni), küldd be nekünk! Ígérjük, (rövid) mérlegelés után kitesszük a besztof darabokat. Bár, nem csak azokat. Egye fene, ha lefilmezted, lefotóztad magad velük, küldd be, és felrakjuk őket. Hadd tudják mások is, hogy ezeket a kütyüket tényleg veszik VALAKIK! És TE ugye VALAKI vagy?!
Tudom, nehéz elképzelni, mi köze lehet azoknak a kultúrához, akik ennyi baromságot árulnak. Nos, alapvetően nem túl sok, és mégis rengeteg. De ezt egy másik posztban fogom kifejteni. Most a lényeg az, hogy végre mi is beléptünk a kultúra pártolóinak táborába: szponzorálásunkkal online grafikai compó indult a Magyar Demoscene Egyesület keretén belül.
Ez sokaknak valószínűleg távol-keleti akcentusnak tűnik román nyelvjárásban, ezért nem árt, ha egy-két információt elmondunk az egyesületről és céljairól.
A honlapon található megfogalmazás szerint " demoscene (ejtsd: demószín) egy nemzetközi, underground számítástechnikai szubkultúra, melynek tagjai különböző számítógépes digitális művészeti alkotásokat készítenek, legyen az zene, grafika, animáció vagy programozás, kizárólag az alkotás öröme miatt. A demoscene-en belül, hasonlóan más önszerveződő szubkultúrákhoz a résztvevők többnyire néhány fős, olykor nemzetközi csapatokba tömörülve hozzák létre a közös műveiket." "A Magyar Demoscene Egyesület 2006 óta működő közhasznú egyesület, ami nonprofit kulturális tevékenységet végez. Célunk, hogy biztosítsuk a hazai demoscene alkotóközösség fennmaradását és fejlődését."
Ettől nem szokott hangos lenni a média (ezért underground) , de a magyar csapatok közül néhány a legnagyobb nemzetközi megmérettetéseken is előkelő helyeken szokott végezni (gyakran 1. vagy 2. helyezések). Szóval van kire büszkének lennünk továbbra is, tehetségben nincs hiány (csak lehetőségben, de melyik hazai politikus merné így folytatni a mondatot?).
A magunk részéről szívügyünknek tekintjük a tehetségek támogatását, részben mivel mi magunk is a művészet határmezsgyéjén mozgunk (nem a Kütyü Shopra gondoltunk), másrészt mivel én magam is részese voltam ennek a kicsiny, de lelkes és különleges "klubnak", és sokat köszönhetek nekik. Úgy gondoltuk, ideje nekünk is tenni valamit értük, ezért hosszú távú megállapodást kötöttünk a szervezőkkel, vagyis ez a compó csak a kezdet, ezentúl minden versenyen ott leszünk a díjak kiosztásakor.
Aki eddig esetleg nem tudott volna a versenyről, és érez magában kellő késztetést és tehetséget az alkotáshoz és annak beküldéséhez, az ne habozzon (csak ha veszett, de akkor inkább orvoshoz menjen, ne rajzolgasson), hanem küldje be alkotását a scenehucompo kukac gmail pont hu címre. Részletek itt olvashatók.
Határidő: 2009.01.11. 23:59:59!!
Egy kis magyarázat: mivel a bejegyzés az eredeti kütyü blogból lett áthozva, ezért kicsit későn került itt meghirdetésre, de akit érint, más portálokon, híroldalakon keresztül úgyis tudomást szerzett róla, számunkra viszont szívügy ezt megemlíteni.
Aki a rajzfilmre keres utalást, lapozzon, a többiek maradhatnak és hallgathatják Tömör prof. előadását. Mai óránk tárgya az exoskeleton. Hogy mi az, a továbbiakban kiderül.
Emlékeztek még a Hangyafarm leírására? "...testsúlyuk 10-20-szorosát is el tudják cipelni". Nos, nem kell nagy ész hozzá, hogy rájöjjünk, a hadsereg számára egy ilyen katona aranyat érne. Az exoskeletonok fejlesztésének nagyjából ez a célja, minél több terhet (fegyver, lőszer, utánpótlás) tudjon a katona magával hurcolni a bevetéseken, illetve tovább maradhasson a terepen, és sérülés esetén egyedül is vissza tudjon térni a bázisra (régi katonai dogma, hogy ha megölsz valakit, azért elég csata után elmenni, de ha megsebesíted, máris legalább 3 embert lefoglalsz, 1 a sebesült, kettő, aki menti).
Szinte lehetetlen nem kitalálni, hogy az Egyesült Államok hadseregének, pontosabban a DARPA nevű szervezetének van egy ilyen jellegű kutatási projektje (Exoskeletons for Human Performance Augmentation, kb. Emberi Teljesítmény-növelő Exoskeletonok), amire potom 50 Mihályt szánnak (ha nem jöttél volna rá magadtól, Mihály = misi, milka, milla, millió, OK?), nyilván dollárban, ami valljuk be, nem is olyan nagy pénz ebben az iparágban. És nem csak ők kutatnak a témában, rengeteg más szervezet, vállalat (pl. a Honda) is végez ilyen irányú fejlesztéseket, kísérleteket.
Nyilván a civil szféra is részesedhet a kutatások hasznából (különösen úgy, hogy a Honda nem katonai célú fejlesztéseket végez), hiszen eddig is rengeteg találmány, modern technológia is a hadiiparból került át, ld. a golyóstoll, amivel az űrben is lehet írni, vagy a sokak által közkedvelt gore-tex típusú lábbelik (cipők, zoknik). Hogy az exoskeletonoknál maradjunk, ezek segíthetik az idős, beteg/sérült, rokkant embereket abban, hogy normális életet tudjanak élni. És innen már csak egy kisebb lépés a kiborgok megalkotása, amikor a robotikus segítő (kibernetikus kiegészítő) már nem a testen kivül van (innen az "exo" előtag), hanem a testen belül, aztán válogathatunk a rengeteg különböző szcenárió között, amit filmre vittek a kiborgokkal kapcsolatban. Ki tudja, még a végén MI leszünk az autó LELKE, és mint Transformer fogunk furikázni.Nekem ezzel speciel egy régi gyerekkori álmom válna valóra.
És akkor a végére egy kis video maradt, milyen egy működő exoskeleton "munka" közben ezúttal a Raytheon nevezetű cég sokéves fejlesztése produkálja magát. Persze még így is jó messze vagyunk a hangyák 10-20-szoros teherbírásától.
