A Meztelen ebéd c. filmet látta valaki? Ha nem, az az a film, amelyikben egy bogárirtó író előszeretettel szív az irtószerből, miközben mindenféle szervezetek próbálják beszervezni, akiknek mindenféle bizarr bogár-írógépeken kell jelentést írogatnia (köszönöm néked, Magyar anyanyelv, ezt a gyönyörűséges mondatot). Nem, én nem szívtam abból a cuccból, bár gyanítom, hogy aki írta, ő saját élményeiből írta meg a történetet. Ha úgy vesszük, egy általa megélt valóságos sztorit írt meg.
Na de ne csapongjunk. A lényege, hogy ott voltak azok a speckó írógépek, amelyeknek különös kielégülést jelentett, ha írtak rajtuk. És íme, itt vannak ezek az írógépek, amelyeknek nem okoz semmiféle élvezetet, ha írnak rajtuk (bár azt nem is nagyon lehet már), nekünk, nézőknek viszont annál inkább. Megkockáztatom, hogy a legnagyobb élvezet mégis az alkotóké volt. A látóidegeim valóságos bacchanáliát tartottak a megélt látványtól, és ha így van, nemsokára megjavul a szemem a sok kis születendő idegsejtektől. Jó, tudom, ez baromság. De a gépek/képek és a szobrok nem azok.
Innen. Amúgy meg Jeremy Mayer alkotása, és ha hiszed, ha nem, mindenféle ragasztás, heggesztés, vagy forrasztás nélkül. Ügyes, nem?