Az elkövetkezendő sorokban tulajdonképpen nem mást, mint az alvilágba alászállásom történetét fogom megírni, mint Homérosz Odüsszeusz hasonló kalandját az Odüsszeiában (Szabó Árpádnak örök riszpekt innen az eredetileg állatira nehezen olvasható homéroszi művek érthetővé transzformálásáért!). Milyen jó kis címe lehetne: Kütyüidász. Ettől viszont inkább eltekintek, még a végén Leonidász belerúgna egy feneketlen kútba, hogy a terveimmel együtt én is beleessek. Na az lenne csak igazán az alászállás az alvilágba (bár a szóviccekkel ennél mélyebbre már Leonidász kúttalan fenekéb feneketlen kútjában sem zuhanhatnék). A történetírás apropója a most szombaton megtartott Underworld kupa elnevezésű MTB, alias (és nem Iliász) hegyikerékpár verseny. Az elnevezés már önmagában is beszédes, ugyanis a verseny a kőbányai pincerendszer egy 7-800 méter hosszú részén haladt keresztül, amely tudtommal a a Dreher Sörgyárak tulajdona.

Őszintén szólva engem az egész versenyből a pincerendszer érdekelt, plusz agyam egy a pincerendszerhez hasonlóan eldugott tekervényében titkon reményt dédelgettem, hogy a sötétben elbújva sert fogok vedelni, amíg a többiek tekernek (nem így történt, sörös hordónak nyoma sem volt). Aztán feltűnt a honlapon a szponzorok között egy régi jó ismerős, a Bionicont forgalmazó Bike Center. Nosza telefon, és szóltam, hogy beugrok hozzájuk pár jó szóért, és persze a Bionicon csodák megsimogatásáért is (szerintem külön biznisz-lehetőség lenne egy Bionicon-simogatót nyitni, 1 simi 20 Ft alapon). Jó, nem fogok hazudni, a sörvedelős gondolat mellett, ugyanabban az eldugott agytekervényben, megjelent az a remény is, hogy esetleg megtoldanak egy Bioniconnal a versenyzéshez, de mivel ismertem már az élményt, a bringát meg olyan szinten féltem, hogy a hideg verejték deathmatchet vív a borsódzással a hátamon, inkább nem kértem meg őket erre. Úgy látszik, a sör ezt a gondolatfoszlányt is lenyomta. Vagy átjátszotta a Bike Centeres srácok kevésbé eldugott agytekervényébe, ugyanis meggyőztek, hogy mégis inkább az ő bringájukkal kellene tekernem. Hülye vagy? Nem kértem, ők mondták, nem zongora volt a jelem az oviban, hogy ne fogadjam el, így első meglepetésemben bólintottam a telefonban, majd miután megkérdezték, ott vagyok-e még és mi a válaszom, akkor ismét.

Szombaton kissé nehéz ébredés, könnyű reggeli, laza zuhany és 2 Spongyabob epizód után irány a helyszín, a lelkes szerelők és a várva várt bringa (ezt most halkan írom, nehogy a kis Meridám megsértődjön, eddig olyan hűségesen szolgált) már majdnem készen várt, kicsit be is segítettem a végső simításokban (Golden Willow Scandium, jegyezzétek meg ezt a nevet, formára ez a kedvencem, és összesen 12 kiló, ami kevesebb, mint amennyit kettlebell edzésen férfiembernek lóbálni adnak). Az idő is király, pont isteni lesz a föld alatt tekerni enyhe másnapossággal. Az i-re a pontot egy Bionicon mez tette fel, ami ugyan szintén kölcsibe volt csak, de mivel ultraszellőzős-gyorsszáradós volt, igencsak jól jött, kösz srácok, hogy szétizzadhattam.

A versenyről magáról nincs sok minden, amit lehetne írni. A Scootertől eldördült a Fire, (ami a startpisztoly funkcióját tölti be bizonyos körökben), én a végén, hogy a vérprofikat és a lelkes amatőröket ne tartsam fel, plusz a megszokott bedugulást az első átjárónál szintén megússzam, ahol egymást tapossák le a sietősök, néha még a bénák is (ld. még "bring out the gimp"). Meg persze szóltak is a Bioniconnál, hogy az előző versenyben is szó szerint egymáson tekertek át a versenyzők az említett helyen, úgyhogy bölcsen megvártam, amíg mindenki elmegy.Igy nyilván én szorultam az utolsó helyre. Telefont elraktam (azzal kameráztam és fotóztam is), majd irány a mezőny, hogy legalább tudjam, merre kell menni, plusz a pincében ne vesszek el végérvényesen. Nyilván itt se bírtam megállni, hogy az új élményt meg ne osszam veletek, ezért a frankón iszamlós pincetalajon egyensúlyozva próbáltam videózni és tekerni egyszerre úgy, hogy se a telefonomnak, se a kölcsön kapott bringának ne essék bántódása.

Kihívás volt, meg kell mondjam, egyes helyeken annyira éles volt a kanyar és annyira csúszós a talaj, hogy többen úgy néztek ki 1-1 borulás után, mint akik 72 órás ügyeletben szenet pakoltak és gőzmozdonyt javítottak - a teljes jobb oldalukkal. A másik oldala normális volt, már amennyire normális a felkavarodott por izzadsággal elvegyült masszája rátelepedve a fedetlen testrészekre. A lábamat elnézve a verseny után én is olyan voltam, mint Frankenstein szörnyetege, akinek a lábait és lábfejeit legalább 2 külön hulláról tarhálta le a doktor személyesen. Erről nem készítettem fotót, ha nem baj. A vége az lett, hogy kényelmesen tekerve, utolsó helyről, párszor megállva inni illetve vizet tölteni, 41. lettem a kb. 70 indulóból vagy hogy.

A fentiek tükrében azért elgondolkodtat, egy nálam nagyobb versenyző-tehetség mit tudna alkotni ezzel az ultrakönnyű, baromi erős, baromi kényelmes Bioniconnal. Ja, igen, a bringa: ez egy ultrakönnyű, 12 kg-os, vérbeli versenycanga, olyannyira, hogy ez a terep érezhetően kevés volt neki. Vicces volt, amikor egy vérprofi megelőzött, megnéztem, mennyire tudom tartani vele a tempót, és elég jól ment. Most vagy a vérprofi nem volt annyira kegyetlenül hűdejó, vagy én voltam túl jó kondiban (ezt azt hiszem, el is vethetjük), vagy a bringa maga volt annyival jobb mint az előttem haladóé, hogy a kondíciómból adódó hendikeppet is képes volt kompenzálni.

Akadály nem volt előtte, a kavicsos kanyarokban sem csúszkált nagyon, mondjuk a böhömnagy 2.4-es gumival ezt el is várom tőle. Néhány helyen tényleg félelmetes volt a Bionicon, lefelé verhetetlen, párszor azt hittem, hogy eltaknyolok az egyik kivájt ösvény peremén, ahol a gumi oldalfalán sasszéztam végig, de nem. Aszonta ne fossak csak bízzak benne és eresszem neki. S lőn. A másik érdekes rész egy dupla ugrató, ami egy motocross vagy BMX pályán még odaillő tereptárgy is lett volna, itt inkább egy önbizalomőrlő és idegesítő dolog. Először majdnem paxoltam rajta, aztán ki akartam próbálni, milyen átugratni. A méretekkel legyetek tisztában, a bukkanó legalább 1-1.5 méter magas volt, más jellegű versenyszámban triplaszaltót dobnak ezekről (gondolom megértitek, hogy nem fotóztam le tekerés közben). Nyilván a Bionicon ezt is röhögve kibírta. Azért a továbbiakban inkább átgördültem rajta, majd ha enyém lesz a gép, kipróbálom röptében is.

Összefoglalva az egészet, a lényeg, hogy a bringa imádja ha keményen bánnak vele, hiszen keményebb terepre szánták eleve. Egy hosszabb távú maratonon, megfelelő kondival csodákat lehetne vele művelni, ez a pálya viszont inkább technikás volt, sok forduló, minden pillanatban változó emelkedők-lejtők, a gombot ki sem tudtam használni rajta, de az az igazság, hogy nem is akartam, inkább élveztem a tekerést és a látványt, mint hogy tényleg odategyem magam a jobb eredményért. De ahogy ezt említettem is, ez engem teljesen hidegen hagyott, az élmény miatt mentem ki, és azt teljességgel megkaptam, mind a pincerendszertől, mind a bringától. Köszönöm, pincerendszer, köszönöm, Bionicon és Bike Center (csatlakozzatok ám a Facebook oldalukhoz!!), és köszönöm önmagamnak is, hogy kimentem és gazdagítottam a saját élményeimet.



Címkék: bringa kupa céges underworld bionicon

A bejegyzés trackback címe:

http://kutyushop.blog.hu/api/trackback/id/tr583158203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.