Megláttam, és megszerettem. A nevét még egy ideig nem tudtam megtanulni az első találkozás után, annyira el voltam telve a bringával, - forma-fetisiszta lévén - főleg a formájával és a technikai izéivel, aztán amikor már felszabadultam valamennyire a varázs alól (nem nagyon, csak pont annyira, hogy ha rágok, eszembe jusson nyelni is, és tudjam, ha csak kilélegzek, az önmagában nem elég az életben maradáshoz belélgzés nélkül), rögtön bele is égett az agyamba. Szóval Bionicon.
Egy kis történelem belőle: a gyártó sztorija 1996-ban indult, amikor az arcok nagyon belelkesedtek a downhill stílustól, és a hozzájuk tartozó brutál összteleszkópos bringáktól - aztán le nem lohadt a mosolyuk, amikor felfelé kellett caplatniuk a böszme nagy monstrumokkal (gólem, varacskosdisznó, nevezze mindenki, ahogy akarja). Úgyhogy elkezdtek gondolkodni, mit lehetne csinálni. Félre is vonultak a város zajától, és valószínűleg ma is remeteként nyomnák a hegyekben, ha nem találkoztak volna pár jóképű zergével (nem úgy "találkoztak", tessék most a perverz gondolatokat félre tenni), akiknek a hegymászó képességeitől teljesen el voltak ájulva. Na kb. így jött a változtatható geometria ötlete, amit 2000-ben be is mutattak az egyik nagy nemzetközi bringa fesztiválon (akkor még a Rotwilddel kooperációban). Persze az emberek meg csak néztek, hogy ezek mit akarnak itt egy ilyen izével, ami tuti nem fog működni. Aztán működött, az arcok pedig be is zsebelték a fesztivál után nem sokkal az első díjat az innovatív kütyüjükért, és 2001-ben már magukban építették a bicókat. Ma ez az alapja az összes bionicon bringának. Akit érdekelnek a továbbiak, olvassa el a nemzetközi Bionicon honlapján. Akit meg a drótszamarak érdekelnek behatóbban, az a magyar Bionicon oldalát böngéssze, a leírásaik ott is fent vannak, és az legalább magyarul.
Az eszköz lényege a lehengerlő, menő, mokány, és mégis kecses formán kívül pont ez a változtatható geometria, ami mondjuk emelkedőn felfele tekerésnél, avagy hegymenetnél állatira jól jön. Nem kell leszállni hozzá, meg mindenféle furmányos állítgatásokat elvégezni speckó szerszámokkal, elég megnyomni egy gombot a műszerfalon (= kormány), és máris beállt a geometria emelkedőtámogatóra, illetve csapató-zúzóra.
És akkor a jelen, pontosabban a közelmúlt. Kedd reggel mentem a Bike Center főhadiszállására, ahol a kedves fiatalember elvégezte a nekem megfelelő beállításokat. Ezt persze magam is megtehettem volna, ugyanis egyáltalán nem bonyolult, másfelől a menete szépen fel is van festve a vázra, de hogy őszinte legyek, így sokkal kényelmesebb volt. Ez leginkább a váz geometriáját állító rendszer testre szabását jelenti, kb. egyetlen teló pumpa segítségével.
Én egy Edisont kaptam, egy igazi kis svájci bicska bajor vérrel, hogy teljes legyen a képzavar. Hivatalosan All Mountain/Cross Country bringa, de simán viszi a freeride-terpeket és hazai lájtos DH-t is (tudom, mert ismerős ezzel nyomja). A kolléga mellettem pedig egy Alvával nyomta, ami főképp DH-ra, freeride-ra lett kitalálva, ebből kifolyólag 2 kilóval nehezebb is az Edisonnál, érzésre pedig leginkább egy elpusztíthatatlan tank.
A váltó, fék és minden más is rendben volt, úgyhogy irány a fogaskerekű. Természetesen szabályos városi közlekedéssel! És a Kütyüshop, karöltve a Bike Centerrel, csak a szép, szabályos városi közlekedést támogatja, arra buzdít mindenkit! Amúgy meg nincs akadálya ezeknek a bringáknak, max. a meredek felfelé vezető lépcső (ez viszont triálos ismeretekkel megoldható, nekünk pont nem volt). Miután felértünk Normafához, kerestünk is egy csinos terepet. Engem annyira nem érdekelt, merre megyünk, úgyhogy az elején egy kevésbé járt ösvényt vettünk célba, amiből egy jópofa kis freeride kerekedett, majd miután az ösvény egy szélesebb földútra vezetett, onnantól már csak csapattunk lefelé, amíg tartott a lejtő. Mondanom sem kell, sikerült olyan helyre kilyukadnunk, amit nem ismertünk, úgyhogy ismét irány az erdő. Ezúttal felfelé mentünk, ahol a csodagomb és a szabadalmaztatott technológia végre megmutathatta, miért is alkották meg őket. A mászás még a nehezebb (kb. 15 kg) DH-s Alvával sem okozott gondot a kollégának, az Edisonon pedig egyenesen fütyörészve nyomtam felfele a megváltoztaott geometriával. Pontosítok, nem fütyülve, inkább sípolva, tekintve edzettségem gyatra mivoltát. Persze a sajátommal ez még keményebb lett volna. Aztán megint csapatás lefelé.
Azt kell mondjam, a bringa teljesen biztonságos, ha figyelembe veszed a saját technikai korlátaidat, nagyon gyorsan lehet vele zúzni lefelé, simán veszi az akadályokat, plusz a mászás sem okoz gondot velük. Az Edisonon azt éreztem, egyszerűen vágyik a kihívásra, lefele és felfele menet is azt sugallta, hogy gyerünk, még, toljad neki, engedd! Extra kényelmi funkcióként még ringatott is néha, amikor nem a stabilitásra volt épp szükség. Fogalmam sincs, ezt hogy csinálta, de rettenetesen megszerettem a túra végére a gépet. Multifunkciós, gyönyörű, állat, szexi, vagyis mindene megvan, amire egy zergének szüksége van.
Köszönet a Bike Centernek a lehetőségért!
A fotókról én is tudom, hogy elmosódottak, egyfelől telefonnal nyomtam, másfelől próbálj te úgy fényképezni bármivel, hogy közben nyomod a bringát felfelé vagy lefelé. Ebből legalább tudod, hogy én magam csináltam.
