Talán a Predatorral kezdődött, nem tudom. Az biztos, hogy az első pillanattól kezdve beleszerelmesedtem a karján lévő számítógépbe (vagy mi a fene volt az). Nem csak a kúl fícsörök miatt, amit nyújtott, de egyszerűen optikailag is egy kiváló kiegészítő volt, amit én magam is szívesen hordtam volna.
Paola Mirai olasz tervezőnek nem ismerem az indíttatását, amely okán megalkotta az ékszereit, de van közöttük jó néhány olyan, amit konzumidióta énem sajátjának szeretne tudni, birtokolni, pedig nem hordok ékszert egyáltalán. Hogy miről is van szó? Pár példát lentebb találtok, a többit az ő oldalán nézzétek meg, mert szívem szerint az egészet kitenném ide, de annak ugyebár semmi értelme.
Hogy azok is tudják, mit látunk, akik nem beszélnek angolul: említett személy régi számítógép alkatrészeket dolgoz bele egy általa "OROTRASPARENTE"-nek nevezett anyagba. Tranzisztorok, diódák, áramkörök, cartridge-ek, mind-mind tovább szolgálnak más formában, akárcsak a borostyánba szorult őskori rovarok. Ki tudja, talán egyszer majd a jövőbeli emberek kiássák ezeket (amennyiben persze eltemetődnek, és nem mondjuk egy múzeumban őrződik meg évezredekig), és tovább fogják viselni.
